7.fejezet

Naruto

Egy darabig némán sétáltunk.Ugyanaban a felállásban, ahogy a könyvesbolt fele.Sasuke egyszer csak előre jött és megállított.

-Pillanat.-mondtam kedvesemnek mire ő bólintott, hátra ment és trécselni kezdett Sakurával.

-Mi van?-suttogtam ingerülten.

-És most hogyan tovább?

-Mi?

-Azt mondod, hogy továbbra is némán sétálgatunk össze-vissza?

-Ja! Nem-nem. Bízd csak rám.- azzal sarkon fordultunk (a lányok majdnem nekünk jöttek) és belekezdtem mondandómba.

-Na… ésss…Mit szeretnétek csinálni??-Istenem de hülye vagyok!

-Igazából nekünk mindegy.-mondta tündérem.

-Hááát… Akkor… Egy ramen Ichiraku-nál? Aztán mozi?

-Jól hangzik!-mondta Sakura.

-Akkor irány Ichiraku!-mondta Sasuke.Milyen magabiztos lett hirtelen.

-Várjatok…

-Mi a baj Hinata?-kérdeztem.

-Hát..Én csak a könyvekre hoztam pénzt. Nincs egy fityingem se.

-Ne aggódj! Majd én kifizetem neked is.

-Nagyon szépen köszönöm,Naruto!

-Ugyan! Ne hálálkodj! Semmiség.

-Akkor mehetünk??-kérdezte Sasuke.De sietős!

-Persze.-mondtam.Kézenfogtam kedvesem és elindultunk ebédelni.

Hinata

Istenem! Ez olyan kínos!Naruto-nak kell kifizetnie az én ebédemet és a mozijegyemet is.

-Bocsi.-súgtam oda lovagomnak.

-Miért?-kérdezte és értetlenül nézett rám.

-Hát, hogy neked kell fizetni helyettem. Annyira sajnálom!

-Nyugi! Tényleg semmiség. Ráadásul… szívesen teszem.-Na ne. Nem hiszem el! Komolyan mondja?

-Akkor köszi!-O-ó, elpirultam.

Naruto

Az én félénk tündérem. Sose akarja elhinni, ha kedveskedni szeretnék neki. Már pirul is porcelán arca. Ilyenkor a legszebb. Már vagy századszorra kérdezem magamtól… Hogy-hogy nem vettem észre eddig?!Odaértünk Ichirakuhoz.Leadtuk a rendelést és leültünk egy 4-es asztalhoz. Természetesen angyalom mellé ültem, Sasuke-ék pedig velünk szembe foglaltak helyet. Némán vártunk, míg kihozták ebédünket.

-Hmmm, jól néz ki… Jó étvágyat!-mondtam.

-Viszont!-felelték a többiek. Én személy szerint gyorsan belapátoltam a részemet és ezúttal nem ettem le magam.Sasuke is gyorsan végzett. Csak a lányok voltak lassúak. Mikor Sakura is megitta az utolsó csepp levesét elmentünk fizetni. Ígéretemhez hűen kifizettem Hinata részét is. Gyorsan megnéztem, hogy van e még elég a mozira. Éppen, hogy kifutja-állapítottam meg. Jaj, ha továbbra is randikat akarok szervezni (és illendően fizetni kedvesem helyett),akkor jó sok munkát kell vállalnom, de érte akármit megtennék.

-Akkor… mehetünk a moziba-mondtam.

-Jó.De mit nézzünk meg?-kérdezte Sasuke.

-Hát… Játszanak egy új romantikus vígjátékot.Szerintem nézzük meg azt.-szólt Sakura.-Neked jó Naruto?

-Jaja.Neked Hinata?

-Jó.

.Nekem is.-mondta Sasuke.-Akkor menjünk is.

Elindultunk a moziba.Szerencsénk volt.Pont jókor érkeztünk.Épp, hogy megvettük a jegyeket, már kezdődött is a következő vetítés.Bár én (és szerintem Sasuke is) csak a viccek miatt néztük, a lányoknak bejöttek a nyálas részek is.Amikor vége volt a filmnek és kijöttünk a teremből elkezdtünk beszélgetni.Miközben sétáltunk Sakura-ék felé egyre jobban elmélyedtünk a beszélgetésbe.Amikor odaértünk elköszöntünk tőle és hármasban folytattuk utunk ezúttal kedvesem háza felé.Bár Sakura (aki majdnem hogy vezette beszélgetésünk) nem volt ott még mindig jól elvoltunk.Sajnálatomra azonban hamar odaértünk Angyalom otthonához.

-Szia, Hinata! Az iskolában találkozunk!-köszöntem el tündéremtől.

-Sziasztok!-búcsúzott el.

Egy darabig némán baallagtunk.

-Háát…Haver nem gondoltam volna, hogy kimondom ezt valaha,de….te egy zseni vagy.

-Sasuke!Én sem gondoltam volna, hogy kimondod,bár ezt eddig is tudtam.-ironizáltam.

-Egoista.

-Mintha te nem lennél az!-mondtam.Dacosan pillantottunk egymásra és óriási röhögésben törtünk ki.

-Komolyan!Hogy jutott ilyen ötlet az eszedbe?

-Háát…El akartam hívni randira Hinata-t…De nem hittem hogy eljönne…Aztán eszembe jutott,hogy te meg Sakura-val szeretnél mindennél jobban összejönni.A tankönyvvásárlás, pedig remek ürügy egy dupla randira.-mondtam és óriási vigyor terült szét az arcomon.Odaértünk Sasuke-ékhez.

-Bejössz pár szóra még?

-Ja.

Beszélgettünk még egy kicsit.Aztán indulni készültem.

-Nem akarsz itt vacsorázni?

-Á, nincs étvágyam.Szerintem még otthon se fogok enni.

-Mint már mondtam.Félelmetes ez az éned.

-Hahaha.Mókamester.

-Akkor, ha nem akarsz vacsorázni akár ki is kisérhetlek.

-Nem, nem kell.Hiába nagy a házatok.Már annyira ismerem, hogy nem tudnék eltévedni benne.

-És még én vagyok a mókamester.Na szia!

-Szia!

És már mentem is kifele a házból.Tényleg hatalmas a házuk.Két emelet van, de egy monumentális márvány lépcső kötötte össze.Kiléptem a tölgy ajtón, átvágtam a kerten és kimentem a kovácsoltvas kapun.Haza sétáltam.Már késő volt,de a csillagok úgy világítottak,hogy ha nem lettek volna az utcán lámpák, akkor is tisztán láttam volna..Mire haza értem már fél kilenc volt. Letusoltam, fogatmostam és lefeküdtem…

6. fejezet

Naruto

Tündéremmel kézen fogva haladtunk a könyvesbolt felé. Mögöttünk legjobb barátaink jöttek. Belegondoltam abba, hogy amikor még elsősök voltunk teljes szívemből gyűlöltem Sasuke-t. Mindenben ő volt a legjobb és ez idegesített. Minden tanárnak ő volt a kedvence, a lányok mind érte rajongtak, ráadásul  Konoha elit családjába született. Ennek ellenére mégis magányos volt. Majdnem annyira, mint én, aki árván nevelkedett. Talán ezért is akartam jobban megismerni. Ha jól emlékszem kb. 2. osztályos korunkban lettünk barátok. Egy évvel, azelőtt amikor már nem érdekelt Sakura. Míg így gondolkoztam, éreztem, hogy kedvesem behúz a könyvesboltba.
-Nálatok van a tankönyvlista?-kérdezte Sakura.
-Aha.-mondtam és elkezdtem kototrászni zsebeimben.-Pedig emlékszem, hogy eltettem.
-Vagy annyira siettél, hogy  „hajnalban” felébreszhess, hogy elfelejtetted elrakni.-Hahaha! Nagyon humoros.
-Ha akarod, nézheted az enyémet.-szólt angyalom.
-Köszi Hinata!
-Nincs mit.
-Sakura te hoztad?-Kérdezte Sasuke.
-Hát… Őszintén szólva… Nem.-Fogadjunk, hogy egész végig készülődött és csak az esett le neki, hogy én is ott leszek.
-Se baj! Majd nézed az enyémet.- mondta Sasuke. De örül valaki!
-Oké, akkor lássunk hozzá.-javasoltam.Kedvesemmel  elindultunk a biológia, kémia és a többi reáltantárgy polcaihoz, hogy majd sokáig bámészkodhassunk az irodalomnál és a történelemnél.Sasuke-ék viszont nem beszéltek meg semmit, hanem oda mentek ahol a lista kezdődött, vagyis az irodalomhoz.

Sakura

Na ne! Nem elég, hogy szőkeségem a legjobb barátnőmmel „társalog”,
hanem Sasuke-vel kell beszereznem iskolai felszerelésem. Na jó... Talán nem is olyan vészes a helyzet. Legalább beszélgetünk egy kicsit, mivel már régóta nem szólunk egymáshoz.
-Öhm… És neked mi a kedvenc tantárgyad?-kérdeztem, miközben kerestük azokat a könyveket, amiket kijelöltek a listán.
-Hát… Tesi, matek, kémia,fizika meg az ilyesmik.
-Tényleg?
-Ja. Mért?
-Nekem is.-Jé ezt nem gondoltam volna. Sasuke-ről az a kép jött le, hogy egy sármos és üres fejű elkényeztetett gyerek.
-Komolyan?És az irodalomról mit gondolsz?
-Hát…Nem nagyon tud érdekelni.Szerintem arra nem is lesz nagyon szükségünk az életben.De azért szeretek olvasni.-mondtam és közben átballagtunk kedvenc tantárgyaink polcaihoz.
-Nekem is ez a véleményem.-Soha sem gondoltam volna, hogy ennyi minden közös van bennünk.-És mit gondolsz?
-Miről?
-Hát Narutoról és Hinatáról.-Na ez a téma pont nem kellett volna.
-Nem nagyon izgat.-jelentettem ki és odanéztem, ahol szőkeségem és legjobb barátnőm diskurált. (Hupsz kicsit keményebbre sikerült, mint akartam.)
-Értem.

Sasuke

Sakura tényleg eléggé beleszeretett Narutoba. Nehéz dolgom van.
-Bocsi.-szólt.
-Á, rá se ránts.-Bár egy kicsit fáj…
-Tényleg bocsi, csak…
-Csak beleestél Narutoba.-mondtam mire megütközve nézett rám.Oppá ezt nem szabadott volna.
-Eltaláltad.-sóhajtott lemondóan drágaságom.-De...Hogyan jöttél rá?
-Hát… Éreztem.-Szerencse, hogy viszonylag jól hazudok. Mi lenne itt ha a lányok rájönnének a mi kis szövetségünkre…

Hinata

Amíg lovagommal keresgettük a könyveket néha-néha odatekintettem Sakura-ék felé. Úgy láttam, jól elvannak.
-… és ezért nem szeretem annyira a földrajzot. Hinata?Figyelsz te rám?
-Ó, bocsi! Csak elkalandoztam.
-Látom te is Sasuke-éket figyeled.-Az én éles eszű kedvesem.
-Jaja. Egész jól elbeszélgetnek.
-Én is úgy látom.Szerintem hagyjuk őket és maradjunk itt az irodalomnál.
-Oké.
Legalább még egy óráig ott is voltunk.Egyszer csak odajötek Sakura-ék.
-Ha eleget beszélgettetek akár mehetünk is fizetni.
-Persze…
Miután elintéztük az anyagiakat kimentünk és elkezdtünk sétálni…

5.fejezet

Hinata

Amíg a naplementét csodáltam éreztem,hogy  szőkeségem nem a naplementét, hanem az én arcomat fürkészi.Odafordultam hozzá és azonnal elkapta tekintetemet.Elmélyültem tengerkék szemeiben.Olyan volt mintha egészen a lelkéig ellátnék.Percekig bámultuk így egymást,de aztán éreztem, hogy egyre jobban elpirulok és gyors elfordultam.Ezután a romantikus csend átment kínosba.
-Már majdnem teljesen besötétedett-mondtam,megtörve hallgatásunk-Haza kéne mennünk.
-Ja.Elkísérhetlek,ha szeretnéd.
-Hát…Ha nincs más dolgod.
-Nincs.
Némán ballagtunk a házunk felé.Én egy szál rövid ujjúban voltam és elkezdtem fázni.Szerintem lovagom észrevette ezt és odaadta a pulcsiját, ami jó meleg volt.Egészen a kapunkig kísért.
-Hát, akkor szia.-és már indult is.Annyira elvan, hogy még a pulcsiját is elfelejti.Az én kis bohókás szerelmem.
-A pulcsidat itt hagytad.
-Majd legközelebb visszaadod.-Ezek szerint lesz legközelebb!
-Jó.Akkor szia!-Kedvesem még visszafordult és intett nekem egyet, aztán befordult a másik utcába és eltűnt a szemem elől.Bementem a házba.
-Szia,Apu.
-Szia Hinata.Mért maradtál ki ilyen sokáig?
-Miért hány óra?-Kérdeztem miközben odamentem a hűtőhöz,hogy összedobjak valami enni valót.
-Fél hét.
-Tényleg?-Nem gondoltam volna.
-Nos?
-Mi, nos?
-Mért maradtál ki?
-Ó,csak találkoztam egy osztály társammal és elbeszélgettünk,hogy mi történt itthon míg nem voltam.
-Értem.És melyikkel?
-Naruto-val.
-Jót beszélgettetek?
-Aham.
Megvacsoráztunk.Mondtam apunak,hogy holnap elmegyek megvenni a tankönyveimet.Letusoltam,lefeküdtem,magamhoz öleltem Naruto pulcsiját és titkon reméltem,hogy szerelmem is holnap szerzi be iskolai felszerelését.

Naruto

Miközben hazafelé ballagtam, elgondolkoztam a mai napon.Hinata csodálatos!Hogy-hogy eddig észre se vettem?Biztos azért mert Sakura túlságosan lekötött.Mondjuk Hinata se tett valami sokat az ügyért.Szinte mindig elbújt előlem.Szerintem se eddig nem volt,se most nem lett  szerelmes belém.Meg tudom érteni,hisz nálam sokkal jobbat érdemelne, mégis önző énem azt súgta, hogy muszáj vele lennem.Míg így gondolkoztam haza értem.Felmentem,letusoltam de nem volt étvágyam úgyhogy nem vacsoráztam meg(ilyen még nem volt a világ történelemben).Kijöttem a fürdőszobából és elhatároztam,hogy szervezek holnap egy „dupla randi” féleséget.Beállítottam a vekker hétre(hogy legyen még egy fél órám lustálkodni) és eltettem magamat holnapra…
Reggel hétkor a vekker csörgése ébresztett (mivel én hülye este beállítottam).Szundiztam még egy negyed órát, aztán elkezdtem készülődni.Fél hétre pont kész lettem.Az ünnepélyes alkalom tiszteletére megfésülködtem.Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy az én tündérem miket ki nem hoz belőlem.Na, mindegy.Beütöttem Sasuke számát a mobilomba és hívtam.Az ötödik csöngés után fel is vette.
-Mi a bajod, hogy ilyen korán hívsz?-mondta nagy ásítások közepette.
-Dönthetsz…
-Mi a…
-Vagy te jössz ide készen öt percen belül vagy én megyek hozzád.
-Nincs harmadik lehető….
-Nincs!De ajánlom,hogy gyorsan válaszolj mert megy az idő.
-Jól van akkor te gyere ide.
-Már ott is vagyok!-Gyorsan felkaptam a sportcipőm és a dzsekim, majd kirohantam a lakásomból.Három percbe se telt és már ott is voltam.Csöngettem vagy 6-szor mire kinyitotta az ajtót.
-Gyere be és nyögd ki mi volt olyan sürgős korán reggel!-De morcos valaki.
-Támadt egy fenomenális ötletem.
-Na ne mond és mi az?
-Ennyire álmos vagy?
-Ja eléggé,de most kivele mi az a nagy ötlet?
-Hát…Egy „dupla randi" féleségre gondoltam.
-Na ne…
-Na de…A tankönyveidet beszerezted már?
-Nem.De ez most hogy jön ide?
-Hát gondoltam elmehetnénk értük közben.Szerintem Hinata és Sakura sem szerezte be őket.
-Vá-várj! Azt mondtad Hinata?
-Ja.
-Te beleestél Hinatába?
-Nem.
-Akkor?
-Én nem beleestem.Én szeretem őt.
-O-oké...Naruto olyan furcsának tűnsz te most nekem.
-Hát, barátom, a szerelem mindenkit megváltoztat.Még engem is.
-Ez ijesztő.
-Hahaha.Na kapkodd magad.Még fel kell hívnunk a lányokat, és el kell mennünk értük.
-Oké.De melyikünk hívja fel Sakura-t?
-Hát te akarod,hogy a csajod legyen…
-Ja,csak egy bunkónak tart, és ha én hívom biztos nem jön el…
-Oké akkor majd hívom én,de mostmár tényleg siess, mert hármonegyed nyolc van.-Betárcsáztam a számot és már hívtam is Hinatát.Már a második csöngésre felvette.
-Halló.-Olyan jó volt hallani angyalom hangját még így, telefonon keresztül is.
-Szia Hinata!Itt Naruto.
-Helló!Mit szeretnél?
-Sasuke Sakura és én elmegyünk a tankönyveinkért.Eljössz velünk?
-Ahhan.Hova menjek?
-Sehova csak készülj el 8-ra, mi elmegyünk hozzád.Oké?
-Jó.
-Akkor szia!
-Szia Naruto!
-Ez meg van.
-Akkor most jön Sakura.Ugye?
-Ja.-És már be is ütöttem a számot.Sakura csak nagy nehezen vette fel mivel őt nem a sajátomról hanem Sasuke telefonjáról hívtam.
-Igen-Jujj de ellenszenves ez a hangnem.
-Szia Sakura!
-Naruto?Te vagy az?-Jé milyen vidám lett valaki.
-Ja.Figyelj.Hinata,Sasuke és én elmegyünk a tankönyveinkért.Eljössz?
-Ott lesz Sasuke is?-Nagyon fintoroghat a vonal túlsó végén.
-Igen.Meg a legjobb barátnőd, Hinata és én.Mi a válaszod?
-Na jó.Hol találkozunk?
-Sehol. Maradj ott, készülj el 8-ra és elmegyünk érted.
-Oks.Akkor majd jöttök.Szia.
-Szia.-Azzal letettem a telefont.-Sasuke te aztán jól elástad magad ennek a lánynak a szemében.
-Tudom.De mindent megteszek, hogy visszanyerjem a bizalmát.
-Kész vagy?
-Igen.
-Jó, mert már ötven van. Akkor indulhatunk is.
-Menjünk.
Elöször Hinatáékhoz mentünk, mert ők voltak közelebb.Becsöngettünk. Nagy örömre Hinata nyitotta ki az ajtót.
-He-helló!-Dadogtam ámulatomban.Egy testhezálló pántos fölső volt rajta aminek a színe remekül illett a szeméhez, mellé egy háromnegydes hosszóságú farmert vett fel.
-Sziasztok!-köszönt, majd benézett a hátunk mögé.-Sakura?
-Most megyünk hozzá.-Mondta Sasuke.
-Jó.
-Akkor induljunk is.-javasoltam.
-Naruto!-szólt Hinata.
-Igen?
-Itt a pulcsid.
-Ó, köszi.-Amikor Sasuke ezt meghallotta óriási Hahotázásba tört ki.Ő meg az a mocskos fantáziája.Na mindegy.A lényeg, hogy az én angyalom itt van mellettem.
-Hölgyem.-mondtam és odanyújtottam neki kezem, úgy hogy belém tudjon karolni.Kedvesem nagyon értetlenül nézett rám, de én válasznak csak kajánul elvigyorodtam .Tündérem erre elpirult, ám éreztem, hogy felbátorodott .Ekkor az én érzéketlen haverom beleszólt néma beszélgetésünkbe.
-Haladunk is vagy csak bámultok egymásra?- mondta.Ezen szavak hatására  szépségem lesütötte szemét és elindult  Sakura-ék háza felé.Én csak egy szúrós pillantással jutalmaztam féleszű  barátom akcióját.Egész úton szerelmem sietett elöl Sasuke-vel pedig, követtük.Amikor Sakura-hoz  értünk odasúgtam haveromnak:
-Figyelj! Amikor kijön te állsz majd elöl.Aztán elindulunk én és Hinata előre megyünk, te meg  követsz minket Sakura-val.
-Értem.
Míg mi diskuráltunk, Hinata már csöngetett, így mire befejeztük  Sakura épp, nyitotta a kaput.Gyorsan hátra húztam kedvesem(persze gyengéden nehogy fájjon neki) erre Ő csak zavarodottan nézett,de aztán rápillantott legjobb barátainkra és leesett neki a tantusz.Az a csibészes kis vigyor, ami szétterült  arcán,igazán elbűvölt.Ilyet még soha nem mutatott.
Legalábbis  a jelenlétemben biztos,hogy nem. 

Sasuke 

Amikor egyetlenemajtót nyitott éreztem,hogy hátam mögött néma beszélgetés zajlik.Őszinte legyek egy kicsit zavart,de figyelmem nagy részét azok a gyönyörű zöld szemek kötötték le. Kedvesem egy testhez álló cseresznye színű ruhát vett fel,ami remekül mutatott rajta.(Mintha nem nézne ki rajta minden jól).Pár percig így álltunk, majd  haverom (hogy visszaadja a kölcsönt) kegyetlenül közbe szólt.
-Haladunk is vagy csak bámultok egymásra?-Mikor ezt kimondta meg tudtam volna fojtani!Erre azonban nem volt időm, mert  „akciónk” elindult.

Naruto

Miután Sasuke megkapta tőlem a magáét, kézen fogtam kedvesemet (mire pír öntötte el porcelán arcát) és elindultunk a könyvesbolt felé.

Sakura

Mikor elindultunk fájó szívvel láttam, hogy az a fiú, akibe mindennél jobban beleszerettem kézen fogva sétál legjobb baráznőmmel. Már másodszorra törték össze szívemet, és aki először művelte ezt velem ott sétált mellettem.Mit kéne tennem?