10. fejezet

Helló!

Tudom, hogy nagyon sok időre eltűntem, de egyszerűen nem volt ihletem. Tudom, hogy ez nem mentség, de most megpróbáltam írni nektek egy hosszú fejezetet. Remélem megbocsátotok. Legyetek szívesek és írjatok komit!


Puszi:Saku-san




Hinata

Hát ez is eljött… Szeptember 1. Új tanév, új események. És a ballagás. Na igen nyolcadikosok lettünk és az egész osztály, amit senki se gondolt volna. Reggel 7 van én, meg úgy érzem magam, mintha legalább egy hétig nem aludtam volna. Tegnap egész nap a gépen lógtam és ment a Facebook, a Skype és az MSN is. Nagyon vártam „valakit”, de vagy nem volt fent, vagy fent volt, de nem írt rám én meg nem mertem üzenni neki. Őszintén szólva egyik sem volt valami kellemes. Persze éjszaka nem interneteztem, de annyi kétség gyötört, hogy egyszerűen nem bírtam aludni. Egyszóval frissen és kipihenten ébredtem. Mindegy remélem a mai nap jobb lesz, mint az éjszakám. Elindultam a sulinkba még mindig kétségek között hánykolódva. Amikor odaértem még nem voltak sokan egy-két diák lézengett, így leültem és olvastam. Egészen addig, míg Sakura meg nem érkezett. Na, akkor ki kellett szakadnom könyvem szép világából és tettetni, hogy ráfigyelek. Néha nem reálisan gondolkodik (bár ezt pont én mondom) és elszáll a Földről, de attól még a legjobb barátnőm, úgyhogy hallgattam csacsogását, de még mindig nem tudtam odafigyelni arra, amit mondott. Gondolataim csak egy ember körül forogtak.

Naruto

-Nee! Kérleeek… Hagyj aludni!-nyöszörögtem.
-Nem! Ha nem kelsz fel, most azonnal itt hagylak!
-De Sasukee! Még… úgy… aludnék!
-Már pedig, ha rajtam múlik, nem fogsz!
-Ne kiabálj! Nem tudok tőled aludni!
-Na jó te akartad!-Azzal lerántotta rólam a takarót és kirángatott az ágyból. Ezzel csak két baj volt. Egy, hogy nem esett valami jól. Kettő, hogy erre nem számítottam és koppantam egy akkorát, hogy csodálkoztam, hogy nem repedt meg a padló.
-Na, így tarts fel egy Uchihát!
-És miért is siet ennyire ez az Uchiha? Csak nem Sakura az oka?-kérdeztem epésen miközben szép komótosan, elkezdtem öltözni. Még csak fél nyolc, de neki ki kellett vernie az ágyból.
-Dobe!-felelt mogorván.
-Ezek szerint eltaláltam.
-És te? Amikor a könyvekért mentünk annyira siettél! Most meg mikor újra láthatnád Hinatát itt, nyafogsz, hogy te még aludni akarsz. Mért is van ez?-kérdezte gúnyosan.
-Ezt most hagyjuk-szóltam rá egy kicsit durvábban, mint kellett volna.
-Mi történt?-Meglepődtem mert nem volt a hangjában sem gúny, sem a szokásos flegmasága.
-Semmi csak szerintem nem nagyon érdeklem, és úgy döntöttem, hogy nem fogom tovább zavarni.
-TE MOST HÜLYÜLSZ?!-üvöltötte.Én csak kérdőn néztem rá.  Nem értettem, hogy ezt most mért csinálta.
-Idefigyelj! Én nem tudom, hogy most mi a helyzet, de hogy régen Hinata fülig szerelmes volt beléd az biztos! Te balfék viszont észre se vetted! Ha mára ez megváltozott és Hinata már nem úgy érez, mint régen, szerintem te, akkor is képes lennél ezt megváltoztatni! Ha meg se próbálod, akkor megöllek! Mit is mondasz mindig, ha valami nem sikerül?
-A-azt h-hogy nem adom f-fel-dadogtam megszeppenten. Sasuke még soha nem kelt ki így magából.
-Pontosan! Akkor ezt sem adhatod fel ilyen könnyen! Ha nem teszel semmit, akkor ne várd azt, hogy Hinata majd a karjaidba ugrik! Úgy látom kész vagy úgy, hogy indulhatnánk, mert különben elkésünk-Az utolsó mondatban már a szokásos nemtörődömsége tükröződött.
-Azért ez egy kicsit ijesztő volt.-motyogtam.
-Rád fért már, hogy valaki gatyába rázzon-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
Épp időben értünk be a suliba, mert már mindenki felsorakozott, és várta, hogy kezdődjön az ünnepség.Azonnal megtaláltuk az osztályunkat. Természetesen ők voltak a leghangosabbak az általánososok közül. Igen az általánososok közül, mert az iskolánk egyben gimi is. Ez már csak azért is jó, mert így egyben marad az osztályunk a ballagás után is. Odamentünk a kis csapatunkhoz, ami Kibából, Sakurából, Hinatából, Inoból, Shikamaruból, Chojiból,Gaaraból, Temariból, Tentenből, Nejiből,Leeből, Shinoból, Saiból, Matsuriból és Ayameből állt. Helyesbítek ez nem kis csapat, szinte az egész osztály.
-Min vigyorogsz ennyire Naruto?-szakította meg elmélkedésemet az én lökött haverom.
-Semmin.-De azt a vigyort egyszerűen nem tudtam levakarni a képemről
-Ez nem jó. Úgy néz ki a nyáron még hülyébb lett.-szólt közbe Kiba.
-Mit vársz tőle? Hisz szőke.
-Ezt pont te mondod Temari-mondta Karin.
-Csak, hogy tudd te hárpia: 1. az én hajam nagyon világos barna, 2. a franc se kíváncsi a véleményedre. És ha tovább rontod itt a levegőt nem állok jót magamért.
Hát igen Karint szinte mindenki utálja. A kioktatás után valószínűleg észrevette, hogy itt nem kívánatos személy és szitkozódva arrébb somfordált.
-Gyerekek, ha nem maradtok csendben, akkor indíthatjátok az évet egy igazgatóival
-I-igenis, O-orochimaru sensei!-mondtuk kórusban.
-Ne kelljen mégegyszer idejönnöm.-Azzal elsétált.
-Ez az Orochimaru sensei minden évvel egyre ijesztőbb.
-Igazad van, Naruto.-helyeselt Ino.
-Ilyen is minden évszázadban egyszer történik-mondta Sakura.
-Mi?
-Hát az kedves, drága Ino, hogy Narutonak valamiben igaza van.
-És az a legjobb, hogy annyira gyengeelméjű, hogy észre se veszi, hogy az a téma mennyire alacsony az IQ szintje.-szólt közbe Tenten.-Hahó Naruto!-Integetett a szemem előtt.
-Mi van?
-Látjátok teljesen zakkant.
-Ez kellemetlen!
-Hé Tenten! Ez most rosszul esett.
-T-tenten ez t-tényleg b-bántó volt.-suttogta tündérem.
-Jó-jó, bocsi Naruto.-mondta kelletlenül.
-… most pedig arra kérem az osztályokat, hogy vonuljanak fel a termeikbe.-fejezte be a beszédét Tsunade igazgatónő.
-Végre-sóhajtottunk fel egyszerre.
Minden osztály elindult a saját termébe. Mivel a mi osztályfőnökünk Kakashi sensei, magyar és töri tanár, így a mi termünk a 202-es, vagyis a magyar terem. Miután nagy nehezen mindenki elfoglalta a helyét, ennél a műveletnél kicsit elakadtunk, mert a lányok összevesztek azon, hogy ki üljön Karin mellé. Suigetsu oldotta meg a problémát, mert bevágódott mellé bármennyire is tiltakozott az a vörös ördög. Hogy itt nem lesznek csendes óráink az fix.
-Kakashi sensei 10 percet késik nem kéne szólni egy tanárnak?
-Shino tudjuk, hogy stréber vagy, de ne legyél már ilyen ünneprontó! Tudod, hogy Kakashi sensei mindig késik! Örülj, hogy nem kell végig hallgatnunk…
-Mit nem kell végig hallgatnotok Kiba?
-Ka-Kakashi sensei?
-Igen én vagyok. Most pedig ha megkérhetlek, leülnél a helyedre?
-Igenis.
-Rendben. Akkor a mai első napirendi pontunk…-Kakashi tartotta volna az órát, de a terembe mindenki elkezdett nyüzsögni. Vagy beszélgettek, vagy levelezgettek.
-CSENDET!-ordított a tanerő mire mindenki megszeppenve ránézett.-Úgy látom ez az ülésrend így nem lesz jó.
-De!
-Jó lesz!
-Tökéletes!
Jöttek sorban a bekiabálások, de Kakashi sensei-t nem tudtuk meghatni. A hét velünk töltött év után eléggé megedződött.
-Hogy jó vagy nem jó majd én eldöntöm! És szerintem nem, úgyhogy táskába a cuccokat és felállni.
Erre a kijelentésre kénytelen kelletlen mindenki feltápászkodott a padból.
-Rendben, akkor szerintem kezdhetjük is. Előre kijelentem, hogy fiú-lánypárosítások lesznek, hátha így inkább elpirultok, ahelyett, hogy üvöltöznétek.
Na ez volt az, amire senki sem számított. A lányok izgatottan össze-összesúgtak, míg mi fiúk csak elképedve bámultunk Kakashi sensei-re.
-Igen. Kb. ezt a reakciót vártam. Szóval a párok: az ablak felőli első padba ül… Naruto és Hinata- mondta unottan a sensei. NA NE! Ezt nem hiszem el! Én nem lehetek ilyen mázlista! Ráadásul pont a kedvenc óráinkon! Igen!
-A mellettük lévő padba ül Sasuke és Sakura.-Gyanús nekem ez a sensei, mintha tudna az osztály belső, na jó kimondom szerelmi ügyeiről. Áá, biztos nem. Egyszerűen szerencsénk volt.
-A Sasukéék melletti padba ül… nézzük csak… Ino és Sai-Ránéztem a két említettre. Hát Ino paprika vörös volt, de Sai mosolyogva ült le a kikiáltott helyére. Nem hiszem el ez bűzlik, Az még lehetséges, hogy kétszer véletlenül eltalálta. Na de háromszor! Mostmár biztos, hogy mindenről tud!
-Hinatáék mögé ül Shikamaru és Temari-Az utóbbin látszott, hogy ledöbbent, míg az előbbi a tőle várható módon csak ásított egyet aztán levágódott a padba.-Melléjük Gaara és Matsuri.-Az említett pár csigalassúsággal foglalta el új helyét.- Gyerekek tudom, hogy nektek ez ciki meg kínos meg minden, de ha haladnátok is egy kicsit hamarabb, hazamehetnénk. A második sor utolsó padjába üljön le Kiba és Ayame. Utolsó előtti sor, Neji-Tenten, Karin-Suigetsu és úgy látom, itt fogytak el a lányok, úgyhogy Lee és Choji.
-MICSODA?!-üvöltött a vörös hisztérika.-Nem azt mondta, hogy ültetés lesz?!
-De,azt mondtam Karin.-felelt nyugodtan Kakashi sensei.
-Akkor én miért maradtam Suigetsu mellet?!
-Azért, mert úgy sikerült. De ha akarod, ülhetsz Lee mellé is.
-Ööö… Suigetsu tökékletes lesz sensei.-cincogta Karin.
-Én is úgy gondoltam. Akkor Shino leül az utolsó padba egyedül. Gyerekek úgy látom mindenkinek, van egyenruhája, ebből arra következtetek, hogy nem kell újat rendelni senkinek. A tankönyveitek megvannak?
-Meg-feleltük kórusban.
-Akkor jó az órarendeket gondolom, már megtaláltátok a padokon-erre mindenki bólintott.- Rendben. Akkor végeztünk is. Mehettek.
Amint meghallottuk az egész osztály felpattant és, mint egy éhes farkas falka az áldozata után, úgy rohantunk kifele a teremből.
-Sayonara, sensei!-üvöltöttük még vissza.
Addig futottunk, míg el nem értük a kaput. Az iskola területét elhagyva megálltunk és elkezdtünk beszélgetni.
-Még szerencse, hogy ilyen lusta osztályfőnökünk van.-lihegte Ayame.-Így legalább mindig mi végzünk leghamarabb.
-Igaz még dél sincs.-mondtam.
-Elmehetnénk valahova ebédelni.-javasolta Choji.
-Menjünk az Ichirakuba!Ayame apukája olyan jól főz.
-Köszi, Naruto!
-Naruto tudjuk, hogy te ramen mániás vagy, de mi valami mást ennénk.-közölte Ino.
-De a ramennél nincs jobb kaja földön.
-Nem Naruto akkor sem megyünk az Ichirakuba!-szólt rám Temari.
-É-én hallottam e-egy új étteremről, a-ami most nyitott.-cincogta kedvesem.
-Ja, tényleg arról én is hallottam.
-Nagyon jó Tenten, de azt is el tudnád mondani, hogy milyen ételek vannak ott?
-É-én úgy tu-tudom, hogy mindenféle. Va-van ott r-ramen, barbecue, salátabár…
-Az nagyon jó!-kiáltottam.
-Igen Hinata ez egy remek ötlet volt.
-Köszi, Matsu.
Elindultunk az új étteremhez, aminek nem sikerült megjegyeznem a nevét. Az oda vezető úton, mindenki beszélgetett, csupa lényegtelen dologról, de mire odaértünk már teljesen feldobódott a hangulat. Nem voltak sokan mivel szinte mindenki még dolgozott vagy az iskolában senyvedt, így gyorsan találtunk asztalt. Épp hogy kiválasztottuk, mit szeretnénk enni azonnal ott termett egy pincér és felvette a rendelést. Olyan jól elvoltunk, hogy alig vettük észre, hogy a pincér meghozta az ételt. Evés közben is folyton beszélgettünk. Mindenki elmesélte a nyári élményeit. Néha kicsit elszomorodtam, miközben azt hallgattam, hogy a barátaim hol voltak a családjukkal nyaralni. Én semerre nem voltam a nyáron. Otthon élveztem az édes semmittevést, néha elmentem sétálni és örültem, amikor Ero-sennin eljött meglátogatni. Volt néhány elég vicces story, például az, amikor Ino mesélte, hogy a tengerparton voltak, így természetesen a bátyja, Deidara is-az ő szavaival élve- ott rontotta a levegőt. Az volt a lényeg, hogy Ino általában kifeküdt napozni. Hát nekem nem tetszik Ino, de el kell ismerni, hogy jó alakja van, ezért az arra járó férfiak elég gyakran lecsekkolták. Ő ezt nem láthatta hisz ilyenkor csukva volt a szeme, de a bátyja minden egyes ilyen szerencsétlenre ráugrott és elkezdte püfölni. Csak akkor, volt baj, amikor az említett „szerencsétlen” pont az elég jól kigyúrt úszómester volt. Deidara kicsit megszeppent, de azért (az az idióta) neki ugrott. Mondani se kell mi lett a vége. A szerencsétlen Yamanaka srácot úgy elverték, hogy két napig a hotel szobában lábadozott.
Annyira jól elvoltunk, hogy nem is vettük észre, hogy mindenki végzett, mikor végre Sai rávilágított erre az elég nyilvánvaló tényre mindenki előszedte a pénztárcáját, és az ebédje díját beadta a közösbe. Gyorsan fizettünk és távoztunk.
-Jesszus már fél három!-kiáltotta Matsu.-Haza kéne mennünk.
-Igazad van.-mondta Gaara.-Hazakísérjelek?
-Ha n-nem probléma.-pirult el Matsu.
-Akkor nem ajánlottam volna fel.
-O-oké. Srácok akkor mi megyünk.
-Rendben. Holnap találkozunk.-mondtuk kórusban.Ezután mindenki szépen elszállingózott. Már csak én és Hinata maradtunk. Szótlanul sétáltunk hazafele.
-Na-naruto-kun az előbb mentünk el a házad mellett.
-Tudom. 
-De a-akkor mért nem álltál meg?
-Mert úgy döntöttem hazakísérlek… Persze csak, ha nem gond.-néztem rá kicsit félőn.
-N-nem gond…-suttogta és hófehér bőrére enyhe pír szökött.
Még mindig némán sétáltunk és engem emésztett a kíváncsiság, hogy mire gondolhat…

9. fejezet

Helló


Hoztam a kövi részt.Ne vessétek a szememre tudom, hogy nagyon-nagyon rövid, de remélem tetszeni fog.


Puszi


Naruto

A hívás elvetve, jelent meg számítógépem képernyőjén. Elvetve. Ez a szó ragadt meg az agyamban. És ekkor esett le, ami már rég nyilvánvaló volt. Esélyem sincs Hinatánál… Vajon ki az a szerencsés, aki elnyerheti a szívét?? Nem tudom. De biztos nem én vagyok az… Mindenesetre remélem, hogy boldog lesz majd vele. Még nem tudom, mit fogok tenni. Békén hagyom-e vagy tovább próbálkozok? Ezt majd később eldöntöm…

Hinata

Az első 3 fejezet kész. Most már pihentetem a szememet egy kicsit. Nézzük keresett-e valaki, míg én kedvenc történetem díszletei közt jártam. Először is Facebook. Nem itt nem hiányoztam senkinek. Az MSN-en sem érkezett semmi.

És a Skype… Várjunk csak! Nem fogadott hívás. Ki kereshetett? Naruto… Azonnal pillangók kezdek verdesni a gyomromban. Naruto felhívott. Tudom,tudom ,hogy ez így kívülről biztosan nem tűnik nagy dolognak , de… higgyétek el, aki volt már szerelmes megérti… és aki még nem, az majd akkor érti meg, ha beleszeret valakibe. Na, akkor vissza is hívom. Egy csöngés, két csöngés, három csöngés… Beleőrülök a várakozásba!

Naruto

Hinata hív. Most mit tegyek? Felvegyem, vagy ne vegyem fel? Annyira beszélni szeretnék vele! Hallani akarom angyali hangját! Viszont… nem kéne hamis reményekben ringatnom magam. Jesszus, hogy én milyen szerencsétlen vagyok! Régebben sosem gondolkoztam, csak tettem, amit a szívem diktált. Most meg egyfolytában agyalok. Mintha nem lennék önmagam. Nem vagyok biztos abban, hogy amit gondolok, hogy tennem, mondanom kéne helyes-e? Várjunk? Nem igaz! Addig agyaltam, hogy lerakta. Én hülye! Mostantól Hinatával kapcsolatban nem fogok agyalni, csakis önmagamat adom!

Hinata

Nem vette fel. Ezek szerint (és ne mondjátok, hogy túlzok, de csak ebből esett le) Narutonak nem tetszettem meg, csak kedveskedett velem és én félreértettem. Nem baj. Szép volt, jó volt, vége van. De majd meg látjuk mi lesz szeptember 1-jén az évnyitón.

Sakura

-Anyu! Felmegyek a szobámba! Átnézem az új könyveimet!

-Rendben kicsim!

Na, jó. Igazából semmi kedvem nem volt hozzá,de már nem volt mit csinálnom és unatkoztam.Persze az irodalmat, meg a többi ilyesmit kihagyom. Maradok a biosznál, a föcinél, a mateknál, na tudjátok.

1-2 óra múlva

Ééés kész. Átnéztem szinte az egész évi anyagot és (ne nézzetek strébernek!) érdekes volt. De akkor most mi legyen? Már fél 4 van. Akkor gépezek. Először is nézzünk valami jó zenét. Youtube… keresés. Meg van!! A kedvenc számom.

Na nézzünk fel Facebook-ra, nehogy ne érjen el valaki. Vajon kik vannak fent? Csak néhányan. Sai, Lee, Tenten, Neji, Naruto(a szívem azonnal hevesebben vert), Hinata és Sasuke. Vajon kire írjak rá?? Naruto nagyon tetszik! Viszont Sasuke-vel olyan jól el voltunk a könyvesboltban… Eldöntve! Sasuke.

-Helló-írtam.

-Szia :)

-Mizujs?

-Semmi különös ott?

-Itt sincs

Ugyebár a sablonos szöveggel kezdtük. Aztán egészen éjfélig beszélgettünk. Szerencse, hogy van még 1 nap az évnyitóig.

Sasuke

Tudom, tudom, hogy nagyon nyálas, de amikor szívem hölgye rám írt majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Nagyon sokat beszélgettünk, és egyre jobban éreztem, hogy sok közös van bennünk, és őszintén mondom, még jobban beleszerettem pedig, nem hittem, hogy ez lehetséges. Már alig várom az évnyitót, hogy újra találkozzunk!

8.fejezet

Sziasztok!

Tudom-tudom,hogy nagyon sokat késtem a fejezettel és így is nagyon nagyon rövid,de egyszerűen nem volt ihletem.És szerintem ez sem lett valami jó fejezet...Azért remélem tetszik.Szóval ezer bocsánat a sok-sok késésért.Majd hozom a következőt ami remélhetőleg sokkal hosszabb lesz.De nem húzom tovább. Olvassatok nyugodtan.

Sakura

Miután hazaértem kis sétánkról elvonultam birodalmamba. Tankönyveimet a sarokba vágtam, lezuhantam ágyamra és zokogni kezdtem.Hogy miért? Magam sem tudom. Talán, azért mert Naruto Hinatával foglalkozik? Meg lehet… Vagy talán Sasuke miatt?..Nem! Nem lehet, hogy miatta sírok oly sokadszorra! Addig gondolkoztam, így míg el nem nyomott az álom… Egy kislány álldogált egymagában. Mintha várna valakit. Aztán jobban körbenéztem.Egy téren álltunk. Tele volt sietős üzletemberekkel,-assyonyokkal, akik mind elmentek mellette mintha ott sem lenne… Ránéztem a kislányra. Most hogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy nagyon hasonlít rám, ugyanaz a rózsaszín haj,ugyanaz a zöld szem… De mégsem…Valahogy más… A kiállása? Talán.Esetleg az, hogy olyan magabiztosan áll és vár valakire,mintha biztosan tudná, hogy az illető eljön, és nem hagyja cserben… És ebben a pillanatban megjelent valaki.Egy fiatal nő. A kislány meglátta elmosolyodott és odafutott hozzá,hogy megölelje.A nő(valószínűleg az anyukája) felkapta és megölelte. A kislány nevetett és együtt elindultak hazafele… Aztán változott a kép. Iskoláál álltunk. A kislány hátán táska.Látszik, hogy először megy iskolába.Ünneplöbe volt öltözve,de látszott, hogy magabitosságát kikezdte az izgalom és az idegesség. Anyukájával kézen fogva sétált a kapu felé…

Aztán felébredtem. Reggel volt.Az ágyam csupa víz. Úgy tűnik álmomban is zokogtam.Na mindegy!Akármennyire fájt is, hogy Naruto érdeklődést mutatott hinata felé.A tegnap elmúlt a ma zajlik a holnap jön!Az élet megy tovább!

Naruto

Csörgött a vekker.

-Neeee… Hagyj még aludni…-mondtam és lecsaptam az órát.Csoda.Nem Sasuke és a csöngő, hanem a vekker vert fel korán reggel. Biztos, azért mert tegnap este kibeszélte magát és a reggeli „Sakura adagot” kihagyta. Hála az égnek! Na mindegy. Mit csináljak??Lehetőségek:Takarítás,fújj nem. Evés, meglehet. Könyvek áttanulmányozása,á nem. És a laptop. Eldöntve! Laptop és reggeli! Tökéletes párosítás. Azzal összedobtam egy szendvicset és letelepedtem a kis műszer elé. Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem szörfözni a világhálón. Bejelentkeztem skype-ra. Természetesen az egész osztály be van jelölve. Alig volt fent pár emberke. Kiba,Choji,Ino,Garra,Sakura,Sasuke és…Gondolom, már kitaláltátok ki.

Hinata

-Hinata…Ideje felkelni.

-Oké, Apu.Mindjárt.

-Jó akkor én most kimegyek, de kelj fel és öltözködj. Nem alhatsz egész nap.

Az én szigorú apám.De jó kislány módjára felkelek és felöltözök.Egyébként hány óra is lehet?

-Fél tizenegy van?!-csodálkozok el.Akkor öltözködjünk mert elmegy a nap.Elmentem letusoltam,felöltöztem és megfésülködtem.

-Na és most mit csináljak?- tettem fel a kérdést magamnak. Bekapcsolom a gépet,hogy aki akar, elérhessen rajta,de szerintem inkább olvasok. Most jött ki az új kötet a kedvenc könyvemből.A legjobb szerelmes regény,462 oldalas, de gyors olvasó lévén,ha nem zavar be semmi, akkor holnapra kész lesz. Elterültem az ágyamon. Kikapcsoltam az agyamat és teljesen elmélyültem kedvenc történetembe. Annyira, hogy észre sem vettem egy bizonyos kis csöngést a laptop-om felől…

7.fejezet

Naruto

Egy darabig némán sétáltunk.Ugyanaban a felállásban, ahogy a könyvesbolt fele.Sasuke egyszer csak előre jött és megállított.

-Pillanat.-mondtam kedvesemnek mire ő bólintott, hátra ment és trécselni kezdett Sakurával.

-Mi van?-suttogtam ingerülten.

-És most hogyan tovább?

-Mi?

-Azt mondod, hogy továbbra is némán sétálgatunk össze-vissza?

-Ja! Nem-nem. Bízd csak rám.- azzal sarkon fordultunk (a lányok majdnem nekünk jöttek) és belekezdtem mondandómba.

-Na… ésss…Mit szeretnétek csinálni??-Istenem de hülye vagyok!

-Igazából nekünk mindegy.-mondta tündérem.

-Hááát… Akkor… Egy ramen Ichiraku-nál? Aztán mozi?

-Jól hangzik!-mondta Sakura.

-Akkor irány Ichiraku!-mondta Sasuke.Milyen magabiztos lett hirtelen.

-Várjatok…

-Mi a baj Hinata?-kérdeztem.

-Hát..Én csak a könyvekre hoztam pénzt. Nincs egy fityingem se.

-Ne aggódj! Majd én kifizetem neked is.

-Nagyon szépen köszönöm,Naruto!

-Ugyan! Ne hálálkodj! Semmiség.

-Akkor mehetünk??-kérdezte Sasuke.De sietős!

-Persze.-mondtam.Kézenfogtam kedvesem és elindultunk ebédelni.

Hinata

Istenem! Ez olyan kínos!Naruto-nak kell kifizetnie az én ebédemet és a mozijegyemet is.

-Bocsi.-súgtam oda lovagomnak.

-Miért?-kérdezte és értetlenül nézett rám.

-Hát, hogy neked kell fizetni helyettem. Annyira sajnálom!

-Nyugi! Tényleg semmiség. Ráadásul… szívesen teszem.-Na ne. Nem hiszem el! Komolyan mondja?

-Akkor köszi!-O-ó, elpirultam.

Naruto

Az én félénk tündérem. Sose akarja elhinni, ha kedveskedni szeretnék neki. Már pirul is porcelán arca. Ilyenkor a legszebb. Már vagy századszorra kérdezem magamtól… Hogy-hogy nem vettem észre eddig?!Odaértünk Ichirakuhoz.Leadtuk a rendelést és leültünk egy 4-es asztalhoz. Természetesen angyalom mellé ültem, Sasuke-ék pedig velünk szembe foglaltak helyet. Némán vártunk, míg kihozták ebédünket.

-Hmmm, jól néz ki… Jó étvágyat!-mondtam.

-Viszont!-felelték a többiek. Én személy szerint gyorsan belapátoltam a részemet és ezúttal nem ettem le magam.Sasuke is gyorsan végzett. Csak a lányok voltak lassúak. Mikor Sakura is megitta az utolsó csepp levesét elmentünk fizetni. Ígéretemhez hűen kifizettem Hinata részét is. Gyorsan megnéztem, hogy van e még elég a mozira. Éppen, hogy kifutja-állapítottam meg. Jaj, ha továbbra is randikat akarok szervezni (és illendően fizetni kedvesem helyett),akkor jó sok munkát kell vállalnom, de érte akármit megtennék.

-Akkor… mehetünk a moziba-mondtam.

-Jó.De mit nézzünk meg?-kérdezte Sasuke.

-Hát… Játszanak egy új romantikus vígjátékot.Szerintem nézzük meg azt.-szólt Sakura.-Neked jó Naruto?

-Jaja.Neked Hinata?

-Jó.

.Nekem is.-mondta Sasuke.-Akkor menjünk is.

Elindultunk a moziba.Szerencsénk volt.Pont jókor érkeztünk.Épp, hogy megvettük a jegyeket, már kezdődött is a következő vetítés.Bár én (és szerintem Sasuke is) csak a viccek miatt néztük, a lányoknak bejöttek a nyálas részek is.Amikor vége volt a filmnek és kijöttünk a teremből elkezdtünk beszélgetni.Miközben sétáltunk Sakura-ék felé egyre jobban elmélyedtünk a beszélgetésbe.Amikor odaértünk elköszöntünk tőle és hármasban folytattuk utunk ezúttal kedvesem háza felé.Bár Sakura (aki majdnem hogy vezette beszélgetésünk) nem volt ott még mindig jól elvoltunk.Sajnálatomra azonban hamar odaértünk Angyalom otthonához.

-Szia, Hinata! Az iskolában találkozunk!-köszöntem el tündéremtől.

-Sziasztok!-búcsúzott el.

Egy darabig némán baallagtunk.

-Háát…Haver nem gondoltam volna, hogy kimondom ezt valaha,de….te egy zseni vagy.

-Sasuke!Én sem gondoltam volna, hogy kimondod,bár ezt eddig is tudtam.-ironizáltam.

-Egoista.

-Mintha te nem lennél az!-mondtam.Dacosan pillantottunk egymásra és óriási röhögésben törtünk ki.

-Komolyan!Hogy jutott ilyen ötlet az eszedbe?

-Háát…El akartam hívni randira Hinata-t…De nem hittem hogy eljönne…Aztán eszembe jutott,hogy te meg Sakura-val szeretnél mindennél jobban összejönni.A tankönyvvásárlás, pedig remek ürügy egy dupla randira.-mondtam és óriási vigyor terült szét az arcomon.Odaértünk Sasuke-ékhez.

-Bejössz pár szóra még?

-Ja.

Beszélgettünk még egy kicsit.Aztán indulni készültem.

-Nem akarsz itt vacsorázni?

-Á, nincs étvágyam.Szerintem még otthon se fogok enni.

-Mint már mondtam.Félelmetes ez az éned.

-Hahaha.Mókamester.

-Akkor, ha nem akarsz vacsorázni akár ki is kisérhetlek.

-Nem, nem kell.Hiába nagy a házatok.Már annyira ismerem, hogy nem tudnék eltévedni benne.

-És még én vagyok a mókamester.Na szia!

-Szia!

És már mentem is kifele a házból.Tényleg hatalmas a házuk.Két emelet van, de egy monumentális márvány lépcső kötötte össze.Kiléptem a tölgy ajtón, átvágtam a kerten és kimentem a kovácsoltvas kapun.Haza sétáltam.Már késő volt,de a csillagok úgy világítottak,hogy ha nem lettek volna az utcán lámpák, akkor is tisztán láttam volna..Mire haza értem már fél kilenc volt. Letusoltam, fogatmostam és lefeküdtem…

6. fejezet

Naruto

Tündéremmel kézen fogva haladtunk a könyvesbolt felé. Mögöttünk legjobb barátaink jöttek. Belegondoltam abba, hogy amikor még elsősök voltunk teljes szívemből gyűlöltem Sasuke-t. Mindenben ő volt a legjobb és ez idegesített. Minden tanárnak ő volt a kedvence, a lányok mind érte rajongtak, ráadásul  Konoha elit családjába született. Ennek ellenére mégis magányos volt. Majdnem annyira, mint én, aki árván nevelkedett. Talán ezért is akartam jobban megismerni. Ha jól emlékszem kb. 2. osztályos korunkban lettünk barátok. Egy évvel, azelőtt amikor már nem érdekelt Sakura. Míg így gondolkoztam, éreztem, hogy kedvesem behúz a könyvesboltba.
-Nálatok van a tankönyvlista?-kérdezte Sakura.
-Aha.-mondtam és elkezdtem kototrászni zsebeimben.-Pedig emlékszem, hogy eltettem.
-Vagy annyira siettél, hogy  „hajnalban” felébreszhess, hogy elfelejtetted elrakni.-Hahaha! Nagyon humoros.
-Ha akarod, nézheted az enyémet.-szólt angyalom.
-Köszi Hinata!
-Nincs mit.
-Sakura te hoztad?-Kérdezte Sasuke.
-Hát… Őszintén szólva… Nem.-Fogadjunk, hogy egész végig készülődött és csak az esett le neki, hogy én is ott leszek.
-Se baj! Majd nézed az enyémet.- mondta Sasuke. De örül valaki!
-Oké, akkor lássunk hozzá.-javasoltam.Kedvesemmel  elindultunk a biológia, kémia és a többi reáltantárgy polcaihoz, hogy majd sokáig bámészkodhassunk az irodalomnál és a történelemnél.Sasuke-ék viszont nem beszéltek meg semmit, hanem oda mentek ahol a lista kezdődött, vagyis az irodalomhoz.

Sakura

Na ne! Nem elég, hogy szőkeségem a legjobb barátnőmmel „társalog”,
hanem Sasuke-vel kell beszereznem iskolai felszerelésem. Na jó... Talán nem is olyan vészes a helyzet. Legalább beszélgetünk egy kicsit, mivel már régóta nem szólunk egymáshoz.
-Öhm… És neked mi a kedvenc tantárgyad?-kérdeztem, miközben kerestük azokat a könyveket, amiket kijelöltek a listán.
-Hát… Tesi, matek, kémia,fizika meg az ilyesmik.
-Tényleg?
-Ja. Mért?
-Nekem is.-Jé ezt nem gondoltam volna. Sasuke-ről az a kép jött le, hogy egy sármos és üres fejű elkényeztetett gyerek.
-Komolyan?És az irodalomról mit gondolsz?
-Hát…Nem nagyon tud érdekelni.Szerintem arra nem is lesz nagyon szükségünk az életben.De azért szeretek olvasni.-mondtam és közben átballagtunk kedvenc tantárgyaink polcaihoz.
-Nekem is ez a véleményem.-Soha sem gondoltam volna, hogy ennyi minden közös van bennünk.-És mit gondolsz?
-Miről?
-Hát Narutoról és Hinatáról.-Na ez a téma pont nem kellett volna.
-Nem nagyon izgat.-jelentettem ki és odanéztem, ahol szőkeségem és legjobb barátnőm diskurált. (Hupsz kicsit keményebbre sikerült, mint akartam.)
-Értem.

Sasuke

Sakura tényleg eléggé beleszeretett Narutoba. Nehéz dolgom van.
-Bocsi.-szólt.
-Á, rá se ránts.-Bár egy kicsit fáj…
-Tényleg bocsi, csak…
-Csak beleestél Narutoba.-mondtam mire megütközve nézett rám.Oppá ezt nem szabadott volna.
-Eltaláltad.-sóhajtott lemondóan drágaságom.-De...Hogyan jöttél rá?
-Hát… Éreztem.-Szerencse, hogy viszonylag jól hazudok. Mi lenne itt ha a lányok rájönnének a mi kis szövetségünkre…

Hinata

Amíg lovagommal keresgettük a könyveket néha-néha odatekintettem Sakura-ék felé. Úgy láttam, jól elvannak.
-… és ezért nem szeretem annyira a földrajzot. Hinata?Figyelsz te rám?
-Ó, bocsi! Csak elkalandoztam.
-Látom te is Sasuke-éket figyeled.-Az én éles eszű kedvesem.
-Jaja. Egész jól elbeszélgetnek.
-Én is úgy látom.Szerintem hagyjuk őket és maradjunk itt az irodalomnál.
-Oké.
Legalább még egy óráig ott is voltunk.Egyszer csak odajötek Sakura-ék.
-Ha eleget beszélgettetek akár mehetünk is fizetni.
-Persze…
Miután elintéztük az anyagiakat kimentünk és elkezdtünk sétálni…

5.fejezet

Hinata

Amíg a naplementét csodáltam éreztem,hogy  szőkeségem nem a naplementét, hanem az én arcomat fürkészi.Odafordultam hozzá és azonnal elkapta tekintetemet.Elmélyültem tengerkék szemeiben.Olyan volt mintha egészen a lelkéig ellátnék.Percekig bámultuk így egymást,de aztán éreztem, hogy egyre jobban elpirulok és gyors elfordultam.Ezután a romantikus csend átment kínosba.
-Már majdnem teljesen besötétedett-mondtam,megtörve hallgatásunk-Haza kéne mennünk.
-Ja.Elkísérhetlek,ha szeretnéd.
-Hát…Ha nincs más dolgod.
-Nincs.
Némán ballagtunk a házunk felé.Én egy szál rövid ujjúban voltam és elkezdtem fázni.Szerintem lovagom észrevette ezt és odaadta a pulcsiját, ami jó meleg volt.Egészen a kapunkig kísért.
-Hát, akkor szia.-és már indult is.Annyira elvan, hogy még a pulcsiját is elfelejti.Az én kis bohókás szerelmem.
-A pulcsidat itt hagytad.
-Majd legközelebb visszaadod.-Ezek szerint lesz legközelebb!
-Jó.Akkor szia!-Kedvesem még visszafordult és intett nekem egyet, aztán befordult a másik utcába és eltűnt a szemem elől.Bementem a házba.
-Szia,Apu.
-Szia Hinata.Mért maradtál ki ilyen sokáig?
-Miért hány óra?-Kérdeztem miközben odamentem a hűtőhöz,hogy összedobjak valami enni valót.
-Fél hét.
-Tényleg?-Nem gondoltam volna.
-Nos?
-Mi, nos?
-Mért maradtál ki?
-Ó,csak találkoztam egy osztály társammal és elbeszélgettünk,hogy mi történt itthon míg nem voltam.
-Értem.És melyikkel?
-Naruto-val.
-Jót beszélgettetek?
-Aham.
Megvacsoráztunk.Mondtam apunak,hogy holnap elmegyek megvenni a tankönyveimet.Letusoltam,lefeküdtem,magamhoz öleltem Naruto pulcsiját és titkon reméltem,hogy szerelmem is holnap szerzi be iskolai felszerelését.

Naruto

Miközben hazafelé ballagtam, elgondolkoztam a mai napon.Hinata csodálatos!Hogy-hogy eddig észre se vettem?Biztos azért mert Sakura túlságosan lekötött.Mondjuk Hinata se tett valami sokat az ügyért.Szinte mindig elbújt előlem.Szerintem se eddig nem volt,se most nem lett  szerelmes belém.Meg tudom érteni,hisz nálam sokkal jobbat érdemelne, mégis önző énem azt súgta, hogy muszáj vele lennem.Míg így gondolkoztam haza értem.Felmentem,letusoltam de nem volt étvágyam úgyhogy nem vacsoráztam meg(ilyen még nem volt a világ történelemben).Kijöttem a fürdőszobából és elhatároztam,hogy szervezek holnap egy „dupla randi” féleséget.Beállítottam a vekker hétre(hogy legyen még egy fél órám lustálkodni) és eltettem magamat holnapra…
Reggel hétkor a vekker csörgése ébresztett (mivel én hülye este beállítottam).Szundiztam még egy negyed órát, aztán elkezdtem készülődni.Fél hétre pont kész lettem.Az ünnepélyes alkalom tiszteletére megfésülködtem.Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy az én tündérem miket ki nem hoz belőlem.Na, mindegy.Beütöttem Sasuke számát a mobilomba és hívtam.Az ötödik csöngés után fel is vette.
-Mi a bajod, hogy ilyen korán hívsz?-mondta nagy ásítások közepette.
-Dönthetsz…
-Mi a…
-Vagy te jössz ide készen öt percen belül vagy én megyek hozzád.
-Nincs harmadik lehető….
-Nincs!De ajánlom,hogy gyorsan válaszolj mert megy az idő.
-Jól van akkor te gyere ide.
-Már ott is vagyok!-Gyorsan felkaptam a sportcipőm és a dzsekim, majd kirohantam a lakásomból.Három percbe se telt és már ott is voltam.Csöngettem vagy 6-szor mire kinyitotta az ajtót.
-Gyere be és nyögd ki mi volt olyan sürgős korán reggel!-De morcos valaki.
-Támadt egy fenomenális ötletem.
-Na ne mond és mi az?
-Ennyire álmos vagy?
-Ja eléggé,de most kivele mi az a nagy ötlet?
-Hát…Egy „dupla randi" féleségre gondoltam.
-Na ne…
-Na de…A tankönyveidet beszerezted már?
-Nem.De ez most hogy jön ide?
-Hát gondoltam elmehetnénk értük közben.Szerintem Hinata és Sakura sem szerezte be őket.
-Vá-várj! Azt mondtad Hinata?
-Ja.
-Te beleestél Hinatába?
-Nem.
-Akkor?
-Én nem beleestem.Én szeretem őt.
-O-oké...Naruto olyan furcsának tűnsz te most nekem.
-Hát, barátom, a szerelem mindenkit megváltoztat.Még engem is.
-Ez ijesztő.
-Hahaha.Na kapkodd magad.Még fel kell hívnunk a lányokat, és el kell mennünk értük.
-Oké.De melyikünk hívja fel Sakura-t?
-Hát te akarod,hogy a csajod legyen…
-Ja,csak egy bunkónak tart, és ha én hívom biztos nem jön el…
-Oké akkor majd hívom én,de mostmár tényleg siess, mert hármonegyed nyolc van.-Betárcsáztam a számot és már hívtam is Hinatát.Már a második csöngésre felvette.
-Halló.-Olyan jó volt hallani angyalom hangját még így, telefonon keresztül is.
-Szia Hinata!Itt Naruto.
-Helló!Mit szeretnél?
-Sasuke Sakura és én elmegyünk a tankönyveinkért.Eljössz velünk?
-Ahhan.Hova menjek?
-Sehova csak készülj el 8-ra, mi elmegyünk hozzád.Oké?
-Jó.
-Akkor szia!
-Szia Naruto!
-Ez meg van.
-Akkor most jön Sakura.Ugye?
-Ja.-És már be is ütöttem a számot.Sakura csak nagy nehezen vette fel mivel őt nem a sajátomról hanem Sasuke telefonjáról hívtam.
-Igen-Jujj de ellenszenves ez a hangnem.
-Szia Sakura!
-Naruto?Te vagy az?-Jé milyen vidám lett valaki.
-Ja.Figyelj.Hinata,Sasuke és én elmegyünk a tankönyveinkért.Eljössz?
-Ott lesz Sasuke is?-Nagyon fintoroghat a vonal túlsó végén.
-Igen.Meg a legjobb barátnőd, Hinata és én.Mi a válaszod?
-Na jó.Hol találkozunk?
-Sehol. Maradj ott, készülj el 8-ra és elmegyünk érted.
-Oks.Akkor majd jöttök.Szia.
-Szia.-Azzal letettem a telefont.-Sasuke te aztán jól elástad magad ennek a lánynak a szemében.
-Tudom.De mindent megteszek, hogy visszanyerjem a bizalmát.
-Kész vagy?
-Igen.
-Jó, mert már ötven van. Akkor indulhatunk is.
-Menjünk.
Elöször Hinatáékhoz mentünk, mert ők voltak közelebb.Becsöngettünk. Nagy örömre Hinata nyitotta ki az ajtót.
-He-helló!-Dadogtam ámulatomban.Egy testhezálló pántos fölső volt rajta aminek a színe remekül illett a szeméhez, mellé egy háromnegydes hosszóságú farmert vett fel.
-Sziasztok!-köszönt, majd benézett a hátunk mögé.-Sakura?
-Most megyünk hozzá.-Mondta Sasuke.
-Jó.
-Akkor induljunk is.-javasoltam.
-Naruto!-szólt Hinata.
-Igen?
-Itt a pulcsid.
-Ó, köszi.-Amikor Sasuke ezt meghallotta óriási Hahotázásba tört ki.Ő meg az a mocskos fantáziája.Na mindegy.A lényeg, hogy az én angyalom itt van mellettem.
-Hölgyem.-mondtam és odanyújtottam neki kezem, úgy hogy belém tudjon karolni.Kedvesem nagyon értetlenül nézett rám, de én válasznak csak kajánul elvigyorodtam .Tündérem erre elpirult, ám éreztem, hogy felbátorodott .Ekkor az én érzéketlen haverom beleszólt néma beszélgetésünkbe.
-Haladunk is vagy csak bámultok egymásra?- mondta.Ezen szavak hatására  szépségem lesütötte szemét és elindult  Sakura-ék háza felé.Én csak egy szúrós pillantással jutalmaztam féleszű  barátom akcióját.Egész úton szerelmem sietett elöl Sasuke-vel pedig, követtük.Amikor Sakura-hoz  értünk odasúgtam haveromnak:
-Figyelj! Amikor kijön te állsz majd elöl.Aztán elindulunk én és Hinata előre megyünk, te meg  követsz minket Sakura-val.
-Értem.
Míg mi diskuráltunk, Hinata már csöngetett, így mire befejeztük  Sakura épp, nyitotta a kaput.Gyorsan hátra húztam kedvesem(persze gyengéden nehogy fájjon neki) erre Ő csak zavarodottan nézett,de aztán rápillantott legjobb barátainkra és leesett neki a tantusz.Az a csibészes kis vigyor, ami szétterült  arcán,igazán elbűvölt.Ilyet még soha nem mutatott.
Legalábbis  a jelenlétemben biztos,hogy nem. 

Sasuke 

Amikor egyetlenemajtót nyitott éreztem,hogy hátam mögött néma beszélgetés zajlik.Őszinte legyek egy kicsit zavart,de figyelmem nagy részét azok a gyönyörű zöld szemek kötötték le. Kedvesem egy testhez álló cseresznye színű ruhát vett fel,ami remekül mutatott rajta.(Mintha nem nézne ki rajta minden jól).Pár percig így álltunk, majd  haverom (hogy visszaadja a kölcsönt) kegyetlenül közbe szólt.
-Haladunk is vagy csak bámultok egymásra?-Mikor ezt kimondta meg tudtam volna fojtani!Erre azonban nem volt időm, mert  „akciónk” elindult.

Naruto

Miután Sasuke megkapta tőlem a magáét, kézen fogtam kedvesemet (mire pír öntötte el porcelán arcát) és elindultunk a könyvesbolt felé.

Sakura

Mikor elindultunk fájó szívvel láttam, hogy az a fiú, akibe mindennél jobban beleszerettem kézen fogva sétál legjobb baráznőmmel. Már másodszorra törték össze szívemet, és aki először művelte ezt velem ott sétált mellettem.Mit kéne tennem?

4.fejezet

Naruto

-Szia,Naruto!
-Helló,Hinata!-Na és itt van ő!A lány, aki mindig furcsán viselkedik a közelemben,mégis felkeltette az érdeklődésemet.-Hogy-hogy idekint?
-Á,csak ez az utolsó hét a nyári szünetből.Gondoltam kiélvezem.
-A francba! Tényleg ez az utolsó hét……Utána suli.-A francba még a tankönyveket is meg kell vennem.
-Ja.És te?
-Mi?...Ja,hát én csak bolyongok céltalanul.-Istenem.hogy tudok ilyen hülyén válaszolni.
-Hát……akkor nem is zavarlak tovább-Fel se fogtam mit mond,mert annyira elmélyültem gyönyörömben.Azok a szépségesen szép levendulakék szemek……Csak akkor eszméltem fel amikor elindult.
-Várj!
-Igen?
-Nincs kedved velem bolyongni?-Úristen miket beszélek!

Hinata

Na,ne!Jól hallom?!A lovagom elhívott sétálni!?Ez nem lehet igaz!Azt hittem furcsának tart,mert mindig elpirulok vagy elájulok a jelenlétében.Nem tudom mennyi ideig gondolkozhattam így,de az biztos, hogy nem csak egy pillanatig.Az én szőkeségem mégis várt amíg kinyögtem a válaszom.
-Ha szabad.-Na ez a lehető legbénább felelet!Ez az én formám.
-Akkor jössz?
-Aha.
Sétáltunk egy darabig aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Tényleg veled nem is találkoztam az egész nyári szünetben.Hol voltál?-Csak nem hiányolt?!
-Hát……Tudod……
-Nem,nem tudom.
-Miután apuék elváltak,anya és a húgom,Hanabi elköltöztek.És……
-És gondolom náluk töltötted a nyári szünetet.
-Igen.És te mit csináltál?
-Hát csak a szokásos.Nem olyan érdekes.És nem is valami rövid....
-De kíváncsi vagyok.Mi történt itt Konohában amíg nem voltam?
-Hát minden reggel korán kellett felkelnem…
-Hánykor?
-10-kor,képzeld 10-KOR!-Az én kis álomszuszék kedvesem.
-És miért?
-Hosszú…-Ó,ha tudná ,hogy legszívesebben az örökkévalóságig őt hallgatnám.
-Mint már mondtam nekem mindegy milyen hosszú akkor is érdekel.
-Hát…Jó,de ne meséld el senkinek, mert Sasuke mindkettőnket  kinyír.
-Olyan szörnyű?-Mi lehet…
-Nem csak kínos.
-Az életemre esküszöm,hogy nem mondom el.
-Oké.Hát a történet egészen első osztályos korunkban kezdődött.
-Olyan régen?
-Bizony. Tudod minden lány Sasuke-be volt beleesve.-Ja,kivéve én.
-Igen.
-Őt viszont mindegyik csak idegesítette.
-Aha.
-Mostanra viszont a többség úgymond ott hagyta.
-És ez a baja?Hogy nincsenek csajok akik rajta lógnak?-Micsoda egy ficsúr.
-Nem.Hanem az,hogy egy bizonyos lány nem „lóg” rajta.-Ez kezd érdekes lenni.
-És ki az?-Fogadjunk,hogy……
-Sakura.
-Valahogy éreztem.
-Hát igen.Itt viszont van egy kis bökkenő,tudod Sakura volt az egyik legnagyobb „rajongója” és ő idegesítette a legjobban Sasuke-t,így Sakura mára már oda se figyel rá.
-Értem.
-Ennél van nagyobb bonyodalom is…
-Mi az?
-Az,hogy Sakura ugye Sasuke-re rá se hederít.Viszont annál több figyelmet fordít…
-Várj! Kitalálom! Rád!-A legjobb barátnőm szerelmes lett abba a srácba, aki már ovi óta tetszik.
-Eltaláltad!És ez tegnap teljes mértékben bebizonyosodott.
-És hogy?
-Hát összetalálkoztunk úgy,mint veled.És egész idő alatt teljesen rám volt kattanva.
-Hát ez szép kis kalamajka.
-Hát ez az.Tiszta Szentivánéji álom.
-Bocs!Mi?!
-Ó,semmi.Csak egy Shakespeare mű.
-Na ne mondd azt én is tudom!Ráadásul a kedvenc művem.
-Tényleg? Nem is tudtam.Nekem is.-Ugyan az a kedvenc színdarabunk!


Naruto

Sokat beszélgettünk még utána Hinatával.Kiderült, hogy nagyon sok minden közös van bennünk.Például ő is rajong az irodalomért és a történelemért csak úgy mint én.Éreztem,hogy egyre jobban beleszeretek.
-Ó,nézd milyen gyönyörű az alkonyat!-Szólt angyalom.De én nem a naplementét néztem,hanem ahogy hófehér bőrére vetülnek a szebbnél szebb színek.Lila,rózsaszín és még a piros ezernyi árnyalata.Úgy tűnt mintha ragyogna porcelán arca.Szépséges orcája amivel eddig a Nap felé nézett most felém fordult.Elmélyültünk egymás tekintetében és...