4.fejezet

Naruto

-Szia,Naruto!
-Helló,Hinata!-Na és itt van ő!A lány, aki mindig furcsán viselkedik a közelemben,mégis felkeltette az érdeklődésemet.-Hogy-hogy idekint?
-Á,csak ez az utolsó hét a nyári szünetből.Gondoltam kiélvezem.
-A francba! Tényleg ez az utolsó hét……Utána suli.-A francba még a tankönyveket is meg kell vennem.
-Ja.És te?
-Mi?...Ja,hát én csak bolyongok céltalanul.-Istenem.hogy tudok ilyen hülyén válaszolni.
-Hát……akkor nem is zavarlak tovább-Fel se fogtam mit mond,mert annyira elmélyültem gyönyörömben.Azok a szépségesen szép levendulakék szemek……Csak akkor eszméltem fel amikor elindult.
-Várj!
-Igen?
-Nincs kedved velem bolyongni?-Úristen miket beszélek!

Hinata

Na,ne!Jól hallom?!A lovagom elhívott sétálni!?Ez nem lehet igaz!Azt hittem furcsának tart,mert mindig elpirulok vagy elájulok a jelenlétében.Nem tudom mennyi ideig gondolkozhattam így,de az biztos, hogy nem csak egy pillanatig.Az én szőkeségem mégis várt amíg kinyögtem a válaszom.
-Ha szabad.-Na ez a lehető legbénább felelet!Ez az én formám.
-Akkor jössz?
-Aha.
Sétáltunk egy darabig aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Tényleg veled nem is találkoztam az egész nyári szünetben.Hol voltál?-Csak nem hiányolt?!
-Hát……Tudod……
-Nem,nem tudom.
-Miután apuék elváltak,anya és a húgom,Hanabi elköltöztek.És……
-És gondolom náluk töltötted a nyári szünetet.
-Igen.És te mit csináltál?
-Hát csak a szokásos.Nem olyan érdekes.És nem is valami rövid....
-De kíváncsi vagyok.Mi történt itt Konohában amíg nem voltam?
-Hát minden reggel korán kellett felkelnem…
-Hánykor?
-10-kor,képzeld 10-KOR!-Az én kis álomszuszék kedvesem.
-És miért?
-Hosszú…-Ó,ha tudná ,hogy legszívesebben az örökkévalóságig őt hallgatnám.
-Mint már mondtam nekem mindegy milyen hosszú akkor is érdekel.
-Hát…Jó,de ne meséld el senkinek, mert Sasuke mindkettőnket  kinyír.
-Olyan szörnyű?-Mi lehet…
-Nem csak kínos.
-Az életemre esküszöm,hogy nem mondom el.
-Oké.Hát a történet egészen első osztályos korunkban kezdődött.
-Olyan régen?
-Bizony. Tudod minden lány Sasuke-be volt beleesve.-Ja,kivéve én.
-Igen.
-Őt viszont mindegyik csak idegesítette.
-Aha.
-Mostanra viszont a többség úgymond ott hagyta.
-És ez a baja?Hogy nincsenek csajok akik rajta lógnak?-Micsoda egy ficsúr.
-Nem.Hanem az,hogy egy bizonyos lány nem „lóg” rajta.-Ez kezd érdekes lenni.
-És ki az?-Fogadjunk,hogy……
-Sakura.
-Valahogy éreztem.
-Hát igen.Itt viszont van egy kis bökkenő,tudod Sakura volt az egyik legnagyobb „rajongója” és ő idegesítette a legjobban Sasuke-t,így Sakura mára már oda se figyel rá.
-Értem.
-Ennél van nagyobb bonyodalom is…
-Mi az?
-Az,hogy Sakura ugye Sasuke-re rá se hederít.Viszont annál több figyelmet fordít…
-Várj! Kitalálom! Rád!-A legjobb barátnőm szerelmes lett abba a srácba, aki már ovi óta tetszik.
-Eltaláltad!És ez tegnap teljes mértékben bebizonyosodott.
-És hogy?
-Hát összetalálkoztunk úgy,mint veled.És egész idő alatt teljesen rám volt kattanva.
-Hát ez szép kis kalamajka.
-Hát ez az.Tiszta Szentivánéji álom.
-Bocs!Mi?!
-Ó,semmi.Csak egy Shakespeare mű.
-Na ne mondd azt én is tudom!Ráadásul a kedvenc művem.
-Tényleg? Nem is tudtam.Nekem is.-Ugyan az a kedvenc színdarabunk!


Naruto

Sokat beszélgettünk még utána Hinatával.Kiderült, hogy nagyon sok minden közös van bennünk.Például ő is rajong az irodalomért és a történelemért csak úgy mint én.Éreztem,hogy egyre jobban beleszeretek.
-Ó,nézd milyen gyönyörű az alkonyat!-Szólt angyalom.De én nem a naplementét néztem,hanem ahogy hófehér bőrére vetülnek a szebbnél szebb színek.Lila,rózsaszín és még a piros ezernyi árnyalata.Úgy tűnt mintha ragyogna porcelán arca.Szépséges orcája amivel eddig a Nap felé nézett most felém fordult.Elmélyültünk egymás tekintetében és...