4.fejezet

Naruto

-Szia,Naruto!
-Helló,Hinata!-Na és itt van ő!A lány, aki mindig furcsán viselkedik a közelemben,mégis felkeltette az érdeklődésemet.-Hogy-hogy idekint?
-Á,csak ez az utolsó hét a nyári szünetből.Gondoltam kiélvezem.
-A francba! Tényleg ez az utolsó hét……Utána suli.-A francba még a tankönyveket is meg kell vennem.
-Ja.És te?
-Mi?...Ja,hát én csak bolyongok céltalanul.-Istenem.hogy tudok ilyen hülyén válaszolni.
-Hát……akkor nem is zavarlak tovább-Fel se fogtam mit mond,mert annyira elmélyültem gyönyörömben.Azok a szépségesen szép levendulakék szemek……Csak akkor eszméltem fel amikor elindult.
-Várj!
-Igen?
-Nincs kedved velem bolyongni?-Úristen miket beszélek!

Hinata

Na,ne!Jól hallom?!A lovagom elhívott sétálni!?Ez nem lehet igaz!Azt hittem furcsának tart,mert mindig elpirulok vagy elájulok a jelenlétében.Nem tudom mennyi ideig gondolkozhattam így,de az biztos, hogy nem csak egy pillanatig.Az én szőkeségem mégis várt amíg kinyögtem a válaszom.
-Ha szabad.-Na ez a lehető legbénább felelet!Ez az én formám.
-Akkor jössz?
-Aha.
Sétáltunk egy darabig aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Tényleg veled nem is találkoztam az egész nyári szünetben.Hol voltál?-Csak nem hiányolt?!
-Hát……Tudod……
-Nem,nem tudom.
-Miután apuék elváltak,anya és a húgom,Hanabi elköltöztek.És……
-És gondolom náluk töltötted a nyári szünetet.
-Igen.És te mit csináltál?
-Hát csak a szokásos.Nem olyan érdekes.És nem is valami rövid....
-De kíváncsi vagyok.Mi történt itt Konohában amíg nem voltam?
-Hát minden reggel korán kellett felkelnem…
-Hánykor?
-10-kor,képzeld 10-KOR!-Az én kis álomszuszék kedvesem.
-És miért?
-Hosszú…-Ó,ha tudná ,hogy legszívesebben az örökkévalóságig őt hallgatnám.
-Mint már mondtam nekem mindegy milyen hosszú akkor is érdekel.
-Hát…Jó,de ne meséld el senkinek, mert Sasuke mindkettőnket  kinyír.
-Olyan szörnyű?-Mi lehet…
-Nem csak kínos.
-Az életemre esküszöm,hogy nem mondom el.
-Oké.Hát a történet egészen első osztályos korunkban kezdődött.
-Olyan régen?
-Bizony. Tudod minden lány Sasuke-be volt beleesve.-Ja,kivéve én.
-Igen.
-Őt viszont mindegyik csak idegesítette.
-Aha.
-Mostanra viszont a többség úgymond ott hagyta.
-És ez a baja?Hogy nincsenek csajok akik rajta lógnak?-Micsoda egy ficsúr.
-Nem.Hanem az,hogy egy bizonyos lány nem „lóg” rajta.-Ez kezd érdekes lenni.
-És ki az?-Fogadjunk,hogy……
-Sakura.
-Valahogy éreztem.
-Hát igen.Itt viszont van egy kis bökkenő,tudod Sakura volt az egyik legnagyobb „rajongója” és ő idegesítette a legjobban Sasuke-t,így Sakura mára már oda se figyel rá.
-Értem.
-Ennél van nagyobb bonyodalom is…
-Mi az?
-Az,hogy Sakura ugye Sasuke-re rá se hederít.Viszont annál több figyelmet fordít…
-Várj! Kitalálom! Rád!-A legjobb barátnőm szerelmes lett abba a srácba, aki már ovi óta tetszik.
-Eltaláltad!És ez tegnap teljes mértékben bebizonyosodott.
-És hogy?
-Hát összetalálkoztunk úgy,mint veled.És egész idő alatt teljesen rám volt kattanva.
-Hát ez szép kis kalamajka.
-Hát ez az.Tiszta Szentivánéji álom.
-Bocs!Mi?!
-Ó,semmi.Csak egy Shakespeare mű.
-Na ne mondd azt én is tudom!Ráadásul a kedvenc művem.
-Tényleg? Nem is tudtam.Nekem is.-Ugyan az a kedvenc színdarabunk!


Naruto

Sokat beszélgettünk még utána Hinatával.Kiderült, hogy nagyon sok minden közös van bennünk.Például ő is rajong az irodalomért és a történelemért csak úgy mint én.Éreztem,hogy egyre jobban beleszeretek.
-Ó,nézd milyen gyönyörű az alkonyat!-Szólt angyalom.De én nem a naplementét néztem,hanem ahogy hófehér bőrére vetülnek a szebbnél szebb színek.Lila,rózsaszín és még a piros ezernyi árnyalata.Úgy tűnt mintha ragyogna porcelán arca.Szépséges orcája amivel eddig a Nap felé nézett most felém fordult.Elmélyültünk egymás tekintetében és...

3.fejezet

Naruto

Miközben haza felé ballagtam a Sakurával töltött időről gondolkoztam.No nem csak erről a pár óráról.Attól a naptól amitől osztálytársak lettünk.Ahogy megláttam beleszerettem.Azonban ő Sasuké-ért rajongott, úgy ahogyan általában a lányok többsége.Ám Sasuke-t minden lány csak idegesítette így mára már a lányok nagyobb része elpártolt mellőle ahogy Sakura is.Én ahogy Sakura Sasuke-t úgy rajongtam körül Sakura-t,de ő mindig elutasító volt,vagy észre se vett,így én már évek óta lemondtam róla.Most viszont fordult a kocka.E pár óra alatt megbizonyosodtam róla,hogy Sakura tényleg belém esett.én viszont már soha sem tudnám úgy viszont szeretni,mert még réges-régen összetörte a szívem.Sőt,mostanában egyre jobban odafigyelek arra  a bizonyos személyre... Hinata mindig is furcsán viselkedett a közelemben,ha csak hozzá szóltam elpirult,ha pedig hozzá értem már a padlón volt.A fene se tudja,hogy miért. Aztán Sasuke-re gondoltam.Remélem, ha megtudja a mi kis „sétánkat” nem lesz féltékeny.Hisz  ő tudta meg elsőnek,hogy lemondtam Sakura-ról.Annyira elmélyedtem  gondolataimban,hogy majdnem elsétáltam a házam mellett. Elég sokáig bolyonghattam így a faluban,mert már kezdett alkonyodni.Felvonszoltam magam a lépcsőn és kinyitottam nagynak nem mondható lakásom ajtaját.Tusolás nélkül terültem szét ágyamon.És elnyomott az álom.Egy kis réten voltam,ami tele volt virágokkal és tölgyek vették körül ,amik benyúltak a rét fölé egy kupolát alkotva amin középütt volt egy „kis” rés.Csak a levelek és az ágak között szűrődött át a fény.Egy festő nagy örömét lelte volna benne.És előttem ott állt Sakura,aki egyszer csak közelebb lépett hozzám.
-Szeretlek.-súgta.Én teljesen ledermedtem.Láttam, hogy meg akar csókolni és befutottam az erdőbe.Visszatekintve még láttam, hogy Sakura zokog.Teljesen össze volt törve………. És ez az a pont, ahol felébredtem.Éjfél körül járt az idő. Elmentem letusolni,utána visszafeküdtem az ágyamba.Szerencsétlenségemre a szörnyű álom visszatért.Egész éjjel futottam az erdőben, ami visszhangzott Sakura zokogásától.Szinte örültem amikor fél tíz-kor csöngettek.Nem is kellett gondolkoznom már tudtam,hogy ki az.Kinyitottam az ajtót.
-Szia Sasuke.
-Jó reggelt,Naruto- O-ó nagyon morcos,csak nem félre értette a mi kis „sétánkat” Sakura-val.
-Lenne egy kis megbeszélni valónk.-Ajjaj,ez kínosnak ígérkezik.
-Jó gyere be-Legalább ne az ajtóban veszekedjünk.Leült szokásos helyére,de úgy mint aki karót nyelt.
-Miért randiztál tegnap Sakura-val?-Na ettől féltem.
-Mi nem is randiztunk…..
-Na ne hazudj.Azt hittem már rég lemondtál róla.
-Mert le is mondtam…..
-Akkor?Most mi volt ez a kis randi.
-Én csak……
-Neked csak kedved  van játszani az érzéseivel.
-Dehogy!Félreérted……
-Ja félreértem.Csók is volt vagy azt elhalasztottátok máskorra?
-Én csak…………. 
-Te csak elcsábítod azt a lányt, akibe a legjobb barátod szerelmes.
-Ha végig hallgatnál elmondanám az egész történetet.
-Na,akkor mondjad.
-Az úgy kezdődött,hogy lementem sétálni…………-És elmeséltem neki az egész történetet.Az elején még eléggé cinikus volt,de a végére megenyhült.
-Ó,értem.Bocs,hogy úgy lerohantalak.
-Nincs gáz.
-Köszi,hogy elmondtad.
-Nincs mit.Viszont még mindig agyalok,hogy miként tudnád visszacsábítani Sakura-t.Bár elég nehéz dolgod lesz…..
-Azt tudom,de szerinted mi miatt?
-Hát……Már beleszeretett a legnagyszerűbb pasiba Konohába!Vagyis belém!-Néztem Sasuke elsápadt arcát és hahotázásba törtem ki.Aztán ő is kapcsolt és elkezdett nevetni.
-Szerintem én nem is zavarok tovább.
-Reggelit?
-Nem,kösz.
-És ebédet?
-Hahaha,azt se.De azért köszi.-És már el is ment.Remélem azért nem nagyon bántódott meg.Letusoltam,felöltöztem és megreggeliztem.Az álom még mindig ott lebegett a szemeim előtt.Persze erről nem beszéltem Sasuke-nek.Kimentem és céltalanul bolyongtam az utcákon.Egyszer csak szembe jön velem egy ismerős arc……...

2.fejezet

Sakura

Miután csatlakoztam Narutohoz,(akibe ráadásul tökre beleestem) annyira elbambultam, ahogy figyeltem szőke tincseit,hogy alig vettem észre,hogy beállt az úgynevezett kínos csend.Szerintem ő is rájött és megpróbált beszélgetést indítani.
-Na, és te miért vagy itt kint?
-Hát…..Volt egy kis elintézni valóm.Meg anyukám elküldött,hogy vegyek ezt-azt……
-Szóval dolgod volt.Értem.És van még vagy már végeztél?
-Van még egy pár.
-És mik azok?-Úristen!Csak nem velem akar jönni!?
-Be kéne ugranom vacsorára venni valamit…. Aztán apu rendelt valami könyvet és el kell mennem érte.
-Akkor nem zavarok tovább-És már indult is.Jaj ne, máris megy!:(
-Várj! Eljöhetnél velem,ha szeretnél.
-Hát…Ha tényleg nem vagyok láb alatt…. Jó,megyek.-Igen!Eljön velem!
Így hát elkísért.Olyan aranyos volt!A boltban mondtam neki,hogy hozzon nekem egy fél kiló répát ő meg csak állt,hogy hol keresse és,hogy honnan tudja meg,hogy egy fél kiló répát hoz-e.Aztán átmentünk a könyvesboltba és útközben véletlen neki ment egy kisgyereknek aki az anyukájával sétált.Mivel a kislány sokkal kisebb volt nála elesett szegénykém.Naruto segíteni akart neki felállni,de mielőtt megmozdult volna a pici anyja felpofozta szegény szerelmemet.Persze utána csak nézett,hogy mi van.Bementünk a könyvesboltba.Jiraya új könyvét pont nemrég adták ki és egy plafonig érő piramis formában volt kiállítva.Ahogy az én szamaram nézte-nézte a tetejét nekiment és az egész összeborult.Neki kellet összepakolni az összeset!Így ott kellet maradnunk másfél óráig!Persze segítettem neki,de építményünk többször is összedőlt.Mire végeztünk a szöszi megéhezett (tudni illik akkor már fél kettő volt). Bementünk Ichirakuhoz egy-egy ramenre.Annyira tömte a szájába,hogy leette magát,úgy hogy egy hatalmas folt lett a fölsőjén.Így kellett végig vonulnunk az utcán.Egészen a házunkig elkísért.
-Hát…Akkor én szerintem haza is megyek.-Kár,de megértem.
-Kösz,hogy elkísértél.Jó volt ez a pár óra.-Bár hosszabb lett volna.:(
-Ja.Jó lehetett nézni ahogy össze-vissza bénázok.
-Ó,dehogy.
-Na,akkor szia.
-Szia.
Bementem a házunkba.Persze anya azonnal egy szidással fogadott,hogy lekéstem az ebédet.Na, mindegy.Felmentem a szobámba,ledőltem az ágyra és rágondoltam az én tökfej lovagomra.Párpercig gondolkoztam.Egyszer csak azon kaptam magam,hogy álmodok.Egy gyönyörű kis réten voltam.Tele volt virágokkal,tölgyek vették körül és benyúltak a rét fölé így csak a levelek és az ágak között szűrődött át a fény.Naruto ott állt előttem.Körülöttünk lepkék repkedtek.Gyönyörű volt.Naruto egyszer csak közelebb lépett hozzám.
-Szeretlek.-súgta a fülembe.Majd beletúrt a hajamba és szenvedélyesen megcsókolt.Én egy ideig leblokkoltam,de utána még szenvedélyesebben,mint ő visszacsókoltam…..
-SAKURA!!-Arra ébredtem,ebből az édes álomból,hogy anya üvölt a földszintről-GYERE VACSORÁZNI!!
Sajnálkozva,hogy szépséges álmom véget ért levonszoltam magam a lépcsőn.Megvacsoráztunk,megfürödtem és lefeküdtem aludni,de nagy bánatomra az álom nem tért vissza.

1.fejezet

Naruto

A csengő csöngésére ébredtem.
-Még csak 10 óra!-Üvöltöttem.
Nem igaz!Ki az a hülye aki ilyen korán felvert?!Nagy nehezen kikeltem az ágyból addig legalább még hatszor csengettek(francba is ki ilyen türelmetlen?).Odaslattyogtam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Szia Sasuke!-Gondolhattam volna!Már napok óta a nyakamra jár!És mindig ugyan az a téma!
-Jó reggelt!Remélem nem ébresztettelek fel!-Mindig ezt mondja mégis mindig felébreszt!És jön szokásos duma…
-Beszélgetni jöttem.-Mint általában :/.
-És a téma gondolom még mindig…
-Sakura.Igen.-Hogy tudtam!
-Gyere be!Mondjad mi a baj?-Mégis mért kérdem!Hisz már tudom fejből!
-Hát tudod….Régebben bármit mondott csak felhúzta az agyam és ezek után mára már hozzám se mer szólni és egyre jobban eltávolodik.Mostanába viszont már mindent megadnék csak hogy rám mosolyogjon.-Hogy ezt hányszor végig hallgattam már!És a folytatás….
-De sehogy sem sikerül újra közel kerülnöm hozzá! Sőt néha úgy érzem, hogy jobban közeledik hozzád!..Kérlek,Naruto,segíts!- És a vége.Na itt érünk el ahhoz a ponthoz,ahol nekem kéne tanácsot adni.De kérlek szépen mért pont ÉN!?Akinek halványlila gőze sincs a nőkről!És a válaszom:
-Megértem hogy érzel,de szerinted én hogy tudnék segíteni mikor a csajok rám se bagóznak!Egy amelyik néha figyel rám amikor hozzá érek vagy hozzá szólok elájul.-Hát én csak igazat mondok.-Tudod, hogy mivel kérted a segítségemet már egy hét óta ezen agyalok de semmi.
-Jó.Örülök ,hogy próbálsz segíteni.
-Még szép! Haverok vagyunk!-(Bár néha az agyamra mész:/)
-Kössz! Legalább te megértesz!Akkor nem is zavarlak tovább!-mondta és elindult az ajtó felé.
-Várj!Ha már itt vagy nem akarsz megreggelizni?-kérdeztem.Csak udvariasságból.
-Úgy érted inkább ebédelni,nem?-Hahaha nagyon vicces,ahhoz képest hogy milyen letargikus mostanában.:/-Nem,nem vagyok éhes,de azért kössz.-Azzal el is ment.Hát….akkor neki is láthatok a készülődéshez,ha már ilyen korán felkeltettek.Felöltöztem és megreggeliztem(ahogy Sasuke mondaná „megebédeltem”) és kimentem,hogy szívjak egy kis friss levegőt.Ahogy sétáltam a faluban hát kit látok meg!Nem mást mint Sakura-t!Ajjaj csak nehogy észrevegyen,mert lehet valami abban amit Sasuke mondott,hogy KICSIT rám mozdult.
-NARUTO!-Basszus észrevett.
-Helló Sakura!
-Te……Hogyhogy ilyen „korán” idekint?
-Áááá...semmi csak nem tudtam tovább aludni és gondoltam kijövök sétálni egy kicsit.
-Csatlakozhatok?
-Aham…