Üdvözöllek a blogomon!

Helló!

Ezt a blogot csak unalomból csináltam,de remélem a történetem tetszeni fog!Nem tudtam címet adni neki, úgyhogy megjegyzésben örömmel fogadom az ötleteket. :)

2012. január 29., vasárnap

3.fejezet

Naruto

Miközben haza felé ballagtam a Sakurával töltött időről gondolkoztam.No nem csak erről a pár óráról.Attól a naptól amitől osztálytársak lettünk.Ahogy megláttam beleszerettem.Azonban ő Sasuké-ért rajongott, úgy ahogyan általában a lányok többsége.Ám Sasuke-t minden lány csak idegesítette így mára már a lányok nagyobb része elpártolt mellőle ahogy Sakura is.Én ahogy Sakura Sasuke-t úgy rajongtam körül Sakura-t,de ő mindig elutasító volt,vagy észre se vett,így én már évek óta lemondtam róla.Most viszont fordult a kocka.E pár óra alatt megbizonyosodtam róla,hogy Sakura tényleg belém esett.én viszont már soha sem tudnám úgy viszont szeretni,mert még réges-régen összetörte a szívem.Sőt,mostanában egyre jobban odafigyelek arra  a bizonyos személyre... Hinata mindig is furcsán viselkedett a közelemben,ha csak hozzá szóltam elpirult,ha pedig hozzá értem már a padlón volt.A fene se tudja,hogy miért. Aztán Sasuke-re gondoltam.Remélem, ha megtudja a mi kis „sétánkat” nem lesz féltékeny.Hisz  ő tudta meg elsőnek,hogy lemondtam Sakura-ról.Annyira elmélyedtem  gondolataimban,hogy majdnem elsétáltam a házam mellett. Elég sokáig bolyonghattam így a faluban,mert már kezdett alkonyodni.Felvonszoltam magam a lépcsőn és kinyitottam nagynak nem mondható lakásom ajtaját.Tusolás nélkül terültem szét ágyamon.És elnyomott az álom.Egy kis réten voltam,ami tele volt virágokkal és tölgyek vették körül ,amik benyúltak a rét fölé egy kupolát alkotva amin középütt volt egy „kis” rés.Csak a levelek és az ágak között szűrődött át a fény.Egy festő nagy örömét lelte volna benne.És előttem ott állt Sakura,aki egyszer csak közelebb lépett hozzám.
-Szeretlek.-súgta.Én teljesen ledermedtem.Láttam, hogy meg akar csókolni és befutottam az erdőbe.Visszatekintve még láttam, hogy Sakura zokog.Teljesen össze volt törve………. És ez az a pont, ahol felébredtem.Éjfél körül járt az idő. Elmentem letusolni,utána visszafeküdtem az ágyamba.Szerencsétlenségemre a szörnyű álom visszatért.Egész éjjel futottam az erdőben, ami visszhangzott Sakura zokogásától.Szinte örültem amikor fél tíz-kor csöngettek.Nem is kellett gondolkoznom már tudtam,hogy ki az.Kinyitottam az ajtót.
-Szia Sasuke.
-Jó reggelt,Naruto- O-ó nagyon morcos,csak nem félre értette a mi kis „sétánkat” Sakura-val.
-Lenne egy kis megbeszélni valónk.-Ajjaj,ez kínosnak ígérkezik.
-Jó gyere be-Legalább ne az ajtóban veszekedjünk.Leült szokásos helyére,de úgy mint aki karót nyelt.
-Miért randiztál tegnap Sakura-val?-Na ettől féltem.
-Mi nem is randiztunk…..
-Na ne hazudj.Azt hittem már rég lemondtál róla.
-Mert le is mondtam…..
-Akkor?Most mi volt ez a kis randi.
-Én csak……
-Neked csak kedved  van játszani az érzéseivel.
-Dehogy!Félreérted……
-Ja félreértem.Csók is volt vagy azt elhalasztottátok máskorra?
-Én csak…………. 
-Te csak elcsábítod azt a lányt, akibe a legjobb barátod szerelmes.
-Ha végig hallgatnál elmondanám az egész történetet.
-Na,akkor mondjad.
-Az úgy kezdődött,hogy lementem sétálni…………-És elmeséltem neki az egész történetet.Az elején még eléggé cinikus volt,de a végére megenyhült.
-Ó,értem.Bocs,hogy úgy lerohantalak.
-Nincs gáz.
-Köszi,hogy elmondtad.
-Nincs mit.Viszont még mindig agyalok,hogy miként tudnád visszacsábítani Sakura-t.Bár elég nehéz dolgod lesz…..
-Azt tudom,de szerinted mi miatt?
-Hát……Már beleszeretett a legnagyszerűbb pasiba Konohába!Vagyis belém!-Néztem Sasuke elsápadt arcát és hahotázásba törtem ki.Aztán ő is kapcsolt és elkezdett nevetni.
-Szerintem én nem is zavarok tovább.
-Reggelit?
-Nem,kösz.
-És ebédet?
-Hahaha,azt se.De azért köszi.-És már el is ment.Remélem azért nem nagyon bántódott meg.Letusoltam,felöltöztem és megreggeliztem.Az álom még mindig ott lebegett a szemeim előtt.Persze erről nem beszéltem Sasuke-nek.Kimentem és céltalanul bolyongtam az utcákon.Egyszer csak szembe jön velem egy ismerős arc……...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése