2.fejezet

Sakura

Miután csatlakoztam Narutohoz,(akibe ráadásul tökre beleestem) annyira elbambultam, ahogy figyeltem szőke tincseit,hogy alig vettem észre,hogy beállt az úgynevezett kínos csend.Szerintem ő is rájött és megpróbált beszélgetést indítani.
-Na, és te miért vagy itt kint?
-Hát…..Volt egy kis elintézni valóm.Meg anyukám elküldött,hogy vegyek ezt-azt……
-Szóval dolgod volt.Értem.És van még vagy már végeztél?
-Van még egy pár.
-És mik azok?-Úristen!Csak nem velem akar jönni!?
-Be kéne ugranom vacsorára venni valamit…. Aztán apu rendelt valami könyvet és el kell mennem érte.
-Akkor nem zavarok tovább-És már indult is.Jaj ne, máris megy!:(
-Várj! Eljöhetnél velem,ha szeretnél.
-Hát…Ha tényleg nem vagyok láb alatt…. Jó,megyek.-Igen!Eljön velem!
Így hát elkísért.Olyan aranyos volt!A boltban mondtam neki,hogy hozzon nekem egy fél kiló répát ő meg csak állt,hogy hol keresse és,hogy honnan tudja meg,hogy egy fél kiló répát hoz-e.Aztán átmentünk a könyvesboltba és útközben véletlen neki ment egy kisgyereknek aki az anyukájával sétált.Mivel a kislány sokkal kisebb volt nála elesett szegénykém.Naruto segíteni akart neki felállni,de mielőtt megmozdult volna a pici anyja felpofozta szegény szerelmemet.Persze utána csak nézett,hogy mi van.Bementünk a könyvesboltba.Jiraya új könyvét pont nemrég adták ki és egy plafonig érő piramis formában volt kiállítva.Ahogy az én szamaram nézte-nézte a tetejét nekiment és az egész összeborult.Neki kellet összepakolni az összeset!Így ott kellet maradnunk másfél óráig!Persze segítettem neki,de építményünk többször is összedőlt.Mire végeztünk a szöszi megéhezett (tudni illik akkor már fél kettő volt). Bementünk Ichirakuhoz egy-egy ramenre.Annyira tömte a szájába,hogy leette magát,úgy hogy egy hatalmas folt lett a fölsőjén.Így kellett végig vonulnunk az utcán.Egészen a házunkig elkísért.
-Hát…Akkor én szerintem haza is megyek.-Kár,de megértem.
-Kösz,hogy elkísértél.Jó volt ez a pár óra.-Bár hosszabb lett volna.:(
-Ja.Jó lehetett nézni ahogy össze-vissza bénázok.
-Ó,dehogy.
-Na,akkor szia.
-Szia.
Bementem a házunkba.Persze anya azonnal egy szidással fogadott,hogy lekéstem az ebédet.Na, mindegy.Felmentem a szobámba,ledőltem az ágyra és rágondoltam az én tökfej lovagomra.Párpercig gondolkoztam.Egyszer csak azon kaptam magam,hogy álmodok.Egy gyönyörű kis réten voltam.Tele volt virágokkal,tölgyek vették körül és benyúltak a rét fölé így csak a levelek és az ágak között szűrődött át a fény.Naruto ott állt előttem.Körülöttünk lepkék repkedtek.Gyönyörű volt.Naruto egyszer csak közelebb lépett hozzám.
-Szeretlek.-súgta a fülembe.Majd beletúrt a hajamba és szenvedélyesen megcsókolt.Én egy ideig leblokkoltam,de utána még szenvedélyesebben,mint ő visszacsókoltam…..
-SAKURA!!-Arra ébredtem,ebből az édes álomból,hogy anya üvölt a földszintről-GYERE VACSORÁZNI!!
Sajnálkozva,hogy szépséges álmom véget ért levonszoltam magam a lépcsőn.Megvacsoráztunk,megfürödtem és lefeküdtem aludni,de nagy bánatomra az álom nem tért vissza.